Mi a te menedéked?

Mi a te menedéked? Zavarban vagy, amikor az emberek provokálnak, vagy amikor körülnézel a zűrzavaros, bizonytalan világon, ahol élünk? Jézus figyelmeztet bennünket: ahogy ez a kor a vége felé közelít, hallani fogunk "háborúkról és forradalmakról", és hogy "az emberek meghalnak a félelem miatt, és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek." (Lukács 21,9; 26) Az Úrban találok menedéket, hogy mondhatjátok nekem: Fuss a ti hegyetekre, mint a madár…? (Zsoltárok 11,1) Mindez arra tanít bennünket, hogy szükségünk van egy menedékhelyre. A modern Izrael minden lakóhelyén, a legnagyobb városoktól a legkisebb falvakig van egy ismert jelzés pirossal vagy feketével az épületek falaira festve: "Óvóhely". A háborút megélt nemzedék és a háború fenyegetései elevenen bevésték Izrael népének elméjébe: minden embernek szüksége van óvóhelyre. Dávid azt mondta: "Az Úrban találok menedéket." Jól tudta, hogy van menedéke. Nem félemlítették meg az előtte álló veszélyek. Inkább ő vonta kérdőre azokat, akik kételkedtek menedékhelyének alkalmasságában. Megkérdezte őket: "Hogyan mondhatjátok nekem: fuss a ti hegyetekre mint a madár?" Ezeknek az embereknek a "hegy" volt az erő és a stabilitás jelképe. Nevetségesnek és gyakorlatiatlannak tűnt számukra valami láthatatlan, szellemi dologban keresni a menedéket – amely nem volt számukra felfogható természetes érzékszerveikkel. Sok ember ma is hasonlóan vélekedik. A biztonságot csak az anyagi világban és az emberi forrásokban keresik. De maga az Isten figyelmeztet minket: "Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek, de az én irgalmasságom tőled el nem távozik…" (Ézsaiás 54,10.) "Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugszik az. Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem őbenne bízom! Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől. Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lesz oltalmad; pajzs és páncél az Ő hűsége. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal; A dögvésztől, amely a homályban jár; a döghaláltól, amely délben pusztít. Elesnek mellőled ezren, és jobb kezed felől tízezren; és hozzád nem is közelít. Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését! Mert [azt mondtad] te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá: Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz; Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe. Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt. Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet! Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt. Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom neki az én szabadításomat. (Zsoltárok 91, 1-16) Ámen!