Sajnos, vannak eredménytelenségek az életünkben. Ilyenkor elkeseredtünk, mert azt érezzük, hogy mindent megtettünk, - mégsem sikerült. A mai olvasmányban, Illés prófétáról olvasunk, aki úgy érezte, elhagyta őt az Isten, ezért kimenekül a pusztába. - - Az áldozat bemutatása után Illés prófétának a Kármel hegyéről menekülnie kellett Izebel királyné haragja elől. Illés visszavonult a pusztába egynapi járóföldre. Odaérkezett egy borókabokorhoz, leült alá, és a halálát kívánta. Azt mondta: „Most már elég, Uram! Vedd magadhoz lelkemet! Én sem vagyok különb atyáimnál.” Ezzel lefeküdt és elaludt. Egyszer csak egy angyal megérintette, és így szólt hozzá: „Kelj föl és egyél!” Ahogy föltekintett, íme, a fejénél egy sült cipó meg egy korsó víz volt. Evett és ivott, aztán újra lefeküdt aludni. Ám az Úr angyala másodszor is megjelent, megérintette őt és ezt mondta: „Kelj föl és egyél! Mert különben túl hosszú lesz számodra az út.” Illés fölkelt, evett, ivott, aztán ennek az ételnek erejéből negyven nap és negyven éjjel vándorolt, egészen Isten hegyéig, a Hórebig. ( 1Kir 19,4 - 8 ) A felolvasott olvasmány alapján nem látunk Illésből mást, mint egy összetört, megijedt, magába fordult, szorongó embert. Illés, éppen Illés, aki annyi mindenre képes volt, annyi erején felül való utat bejárt, most depresszióba esik. De Isten, éppen ebben a lelki állapotban lepi meg angyala által Illést. Mi is összeroskadhatunk, és válhatunk erőtlenné, mint Illés. Nincs semmi garancia arra, hogy nem tántorodunk meg egy feladat, ügy előtt, ma – holnap vagy holnapután. Arra azonban mindenki számára ígéret van Istentől, hogy az erőnkön felül való utunkhoz ad erőt, és segítséget. Az angyal egy darab kenyeret és egy korsó vizet tesz le a meglepődött Illésnek. Állítom, hogy a felolvasott olvasmány legfontosabb mondata: „Kelj, föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted!” Talán érezzük mi is, hogy erőnket meghaladó lesz az előttünk álló élet. Lehet, hogy néhányszor el fogunk keseredni vagy összetörjük magunkat, míg végig éljük. Viszont biztos, hogy az Isten odateszi sokszor mellénk majd a kenyeret és a korsót is! Azt olvassuk, az Úr angyala másodszor is visszatért Illéshez, újra megérinti és újra elmondja: “Kelj föl, egyél! Mert erőd felett való út áll előtted.” Akkor felkelt és evett. Legyőzte a depresszióját. Ne féljünk az élettől, és ne mondjuk azt, hogy nem bírjuk! Az út megtételéhez ad segítséget nekünk is az Isten. Végezzük el az Isten által ránk bízott feladatot, munkát, tudjunk örülni az életnek, és soha ne ijedjünk meg a nehézségektől vagy az ellenség fenyegetésétől. A világ sok mindent kínál, de miért elégednénk meg ennyivel, hiszen van több is. A több, amit az Isten ad, - ráadásul ajándékba! Vegyük észre a karnyújtásnyira lévő, mennyei Atyától kapott segítséget, és fogadjuk el az Ő gondoskodását! Fogadjuk el, és köszönjük meg Jézus Krisztustól kapott szabadítást, és a Szentlélek vezetését!