A tanítványok közt a legfiatalabb, és a tizenkettő közül az egyetlen olyan, aki nem halt vértanúhalált. A negyedik evangélium, három apostoli levél és a hagyomány szerint a Jelenések könyvének szerzője. - A galileai Betániából származott. Apja Zebedeus halász volt. – János apostol a bátyjával, Jakabbal, apja mesterségét folytatta. Anyja, Szalómé, Jézus követői közé tartozott. Keresztelő János fellépésekor a tanítványa lett, majd a Keresztelő János tanúságtétele után Andrással együtt Jézushoz csatlakozott. – Jézus Krisztus a többi tizeneggyel együtt apostolává választotta. Jézus, Péter és Jakab mellett őt is különös bizalmával tüntette ki. Ott volt Jézus színeváltozásánál, az utolsó vacsoránál az Úr mellett foglalt helyet, és az apostolok közül egyedül ő kísérte el Krisztust a Golgotára. - Szeretete hősies és hűséges volt, s ennek legszebb bizonyságát akkor mutatta meg, amikor – az evangélium tanúsága szerint – követte Mesterét végig a keresztúton. Ott állt a kereszt alatt is Jézus anyja mellett, és ott hallotta a szót: „Asszony, íme a te fiad!... Íme, a te anyád!” ( Jn 19, 26 ). A kereszt alatt Jézus az ő gondjára bízta édesanyját, Máriát. Jézus feltámadását követően az asszonyok híradása nyomán Péterrel együtt futott az üres sírhoz, hogy megbizonyosodjon Jézus feltámadásáról. Pünkösdkor is jelen volt. A hagyomány szerint Szűz Mária haláláig Jeruzsálemben maradt, s ott a környéken és Szamáriában apostolkodott. Majd, az ókori világvárosban Efezusban, az Égei - tenger keleti partján hirdette Jézus tanítását, és tett tanúságot arról amit látott. Az általa írt Evangélium utolsó részéből is lehet következtetni erre. ( Jn 21, 22 ). - Mikor már nagyon öreg volt, János egyre csak ezt ismételgette: „Gyermekeim, szeressétek egymást!” - Domitianus császár Patmosz szigetére száműzte. Itt részesült azokban a látomásokban, amiket a Jelenések könyvében megírt. Nerva uralkodása alatt visszatért Efezusba, és már száz éves lehetett, mikor Traianus uralkodásának idején meghalt, az apostolok közül egyedül természetes halállal. - A 4. századtól Keleten is, Nyugaton is ünneplik. Szent János apostolról a nyugati egyház, a 6. század óta december 27 - én emlékezik meg. Ünnepéhez kötődik a bor megáldásának szertartása. Védőszentjüknek tekintik a teológusok, filozófusok, tanárok, tanulók, aranybányászok, ezüstbányászok, kosárkötők, könyvkereskedők. A négy evangélista közül az ő szimbóluma a sas, melynek szárnyalása, magas röpte és napra figyelő tekintete jól kifejezi János Jézus iránti szeretetét. „A szeretett tanítvány” Aki a legtöbbet beszél a szeretetről. Az első találkozás pillanatában megérzi Jézus szeretetét, és végéig kitart mellette, teljesen Istennek élt.Mi is törekedjünk arra, hogy szeressük Jézust, és kitartsunk Isten mellett!