Az Isten szeretet, és aki megmarad a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten őbenne.” ( 1Jn 4, 15 – 16 ) Sokan őszintén törekszünk arra, hogy szeressük azokat, akik között élünk, de előfordul, hogy ha a másik tartósan úgy viselkedik, hogy nem szeretet, sőt olykor direkt ellenséges, akkor már nem vagyunk képesek örömmel szeretni. Sajnos, nem vagyunk mindig készek arra, és nem is vagyunk képesek, hogy egyenletesen, minden körülmények között, teljesen szeressük egymást. Hiába mondjuk azt, hogy mi nagyon szeretjük a családtagjainkat, a szomszédainkat, a közösségünk tagjait, a papunkat, mindenkit, még az ellenségeinket is, de ha nem ismerjük, hogy Isten mennyire szeret minket, akkor bizony egy idő után, elmúlik a szeretetünk. Tudom, hogy sokan ki vagyunk téve a szeretetlenségnek, a visszautasításnak, akár lehet ez a természetünk, a viselkedésmódunk, a külsőnk miatt, és e miatt nem szeretnek vagy nem vagyunk elfogadva, és ezért morcosak, arrogánsak, dühösek és durvák velünk. A mennyei Atya, Jézus Krisztusban mutatta meg mennyire szeret, milyen az Ő szeretete és milyennek kell legyen az igaz szeretetünk. Tehát előbb Isten szeretett minket úgy, hogy elküldte Fiát, Jézus Krisztust, aki kész volt meghalni értünk, és a feltámadása óta, kész bennünk lakni. Mi is tudunk szeretni akkor, ha Jézusra nézünk, és ha Vele élünk. Ha szeretnénk Istent, és szeretettel szolgálnánk egymást, azáltal számunkra, nagyon sok minden könnyűvé válna az életben. Nagyon sok félelem eltűnne az életünkből, kilátástalanság és reménytelenség , ha el tudnánk hinni, hogy minket nagyon szeret az Isten. Ő már a fogantatásunktól szeret , és elfogadott minket, és ezért nem kell senkinek elmenekülni előle, vagy félni Tőle. Soha ne mondjuk, hogy nem szeretem az Istent, vagy ezt vagy azt az embert, és hogy már nem vagyok hajlandó elviselni, eltűrni őt. Meg kell tanulnunk, hogy ne a saját magunk önző szeretetével próbáljunk erőlködve szeretni, hanem azt a szeretetet használjuk, amit Isten belénk ad, újra és újra. Tapasztalhatjuk, Isten még a szeretet utánpótlásáról is gondoskodik. Mindezt azért teszi, hogy ne zavarjuk el sem Őt, sem a mellettünk élő embereket. Az Isten szeretete bennünk van, ezért tudunk uralkodik a nyelvünkön és tudjuk befogni a szánkat, és nem szítunk veszekedést, viszálykodást. Sokszor hallani, „Elfogyott a szeretetem, türelmem”. De vajon, miért fogy el a szeretetünk? Azért, mert az a szeretet, amit mi szeretetnek gondolunk, az nem az a szeretet, amit Jézus mutatott, mert az a szeretet, soha el nem fogy. Nyilván, a mi saját erőnkből való szeretet az véges, de Isten szeretete nem ilyen, az nem fogy el soha! Isten szeretete hosszan tűrő, végtelen. Gondoljunk csak bele, hogy hányszor hibáztunk, hányszor követtünk el már bűnt, és Ő mégis azt mondja nekünk, hogy ezek ellenére szeretlek titeket, és soha nem is hagylak el.Ámen