Be kell látnom, hogy ahogy telnek az évek, egyre csökken a fizikai erőm, de a lelki erő, az más! Ma , sokévi hívő életem tapasztalataiból tanulva, több mindent el tudok fogadni, hordozni. De az nem tőlem van! Megtanultam az esésekből, a törések fájdalmából, hogy csak akkor élem túl életem viharait, ha Krisztusban van az életem. Az Ő szárnyai alatt van védelmem, ott megnyugszom, és megerősödve képes vagyok tovább haladni előre.
Amikor tűrni kell, amikor rágalmaznak és hamisan vádolnak, amikor megkárosítanak, amikor nyilvánvaló hazugságokat mondanak - Sokszor kérdem magamtól: Krisztusban vagyok?
A szenvedés, a nélkülözés, a megalázás, az elhagyatottság, a nagy testi fájdalomidején nem látunk az orrunkig sem. Ezért kell a közösség, a testvérek, akik figyelmeztetnek, "ne félj barátom, szeret az Úr, Ő nem hagyott el."
Amikor műtétem után a fizikai fájdalom szinte elviselhetetlenül gyötört, nem tudtam imádkozni, az Úrral beszélni, belezuhantam a fizikai fájdalom mély vermében. Csak egyet tudtam mondani, de azt hittel és biztonságtudattal mondtam: "Uram, tekints az én testvéreimre, akik most könyörögnek értem, hallgasd meg az ő imájukat. Szeretlek Uram. Ámen." Krisztusban voltam, és csak a testi erőm volt gyenge. Tudom, hogy az Úr szeretettel tekintett rám és testvéreim, szeretteim imáiban gyönyörködött.
Krisztusban vagyok-e, amikor meg kell alázkodnom ellenségeim előtt? Van-e erőm, képes vagyok-e megtenni ? Tudom-e szeretni azt, aki nyilvánvalóan gyűlöl engem? Csak Krisztusban, egyedül benne.
Hányszor makacsolod meg magad mennyei Atyáddal szemben, hányszor fordítasz hátat és háborogsz keserű lázadással, mert nem érted, hogy miért kell még mindig szenvedned, hiszen elfogyott már minden erőd? Elfogyott, igen, mert nem vagy Krisztus védő szárnyai alatt. Siess, rejtőzz el Benne, és enged, hogy tollaival fedezzen be téged. Így kapsz új erőt és győzelmed lesz a Sátán kínzásai, gyötrései felett - Őbenne. Ámen.