Mi már nagyon hozzászoktunk ahhoz, hogy amire az ember nem képes, amit nem tudunk megcsinálni, arra röviden rámondjuk, hogy ez lehetetlen! Talán azért van, hogy Jézus csodatetteit sem ismerik el sokan. Nyilván, aki nem hiszi, hogy Jézus az Isten Fia, az fog is kételkedni a csodáiban. Az bizonyos, hogy mi, nem tudunk ilyen csodákat tenni, de mi is tudunk segíteni a környezetünkben élőkön, és szoktunk is. Tudjuk, hogy Jézus mindig észrevette az emberek szükségét, és segített. Olvassuk a mai Evangéliumban: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton.” A tanítványok erre megjegyezték: „De honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?” Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét, és néhány apró halunk” – felelték. Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze. ( Mt 15, 32 -37 ) Ez egy olyan történet a Szentírásban, amit sokszor leírtak. Mind a négy Evangélista megemlékezik róla, sőt, Máté és Márk kétféle változatban mondja el, tehát összesen hatszor fordul elő az evangéliumokban. Nyilván azért, mert olyan nagyon fontosnak tartották ezt az eseményt, és azt szeretnék, ha a mi Jézus Krisztusban való hitünk is erősödne, miközben ezt a történetet olvassuk! Észre kell vennünk, hogy Jézus egészen más mint mi emberek! Őbenne Isten irgalma, szeretete, hatalma testesült meg. Mi sokszor vagyunk tehetetlenek, és egy pillanat alatt sok keserűséggel lesz tele a szívünk, és csak kesergünk, panaszkodunk. Sokan keserűséggel mondják: „Észre sem veszik, hogy még élek, meg sem köszönnek semmit, pedig a lelkemet teszem ki értük!”. Egy biztos, hogy amink van, azzal szolgálhatunk, és nem kell keseregnünk azért, ha nem kapunk vissza szeretetet! Bár fájhat a lelkünk, de még mindig van Istenünk akihez lehet imádkoznunk, és Akitől kérhetjük, hogy az Ő szeretete, békéje, az ereje hasson át minket, a szeretteinket, és az egész embereket! Segíteni akarunk az embereken, magunkon, akkor imádkozzunk, és tegyük csak Jézus kezébe azt, ami kevesünk van. Higgyük el, hogy majd Jézus felhasználja, megsokasítja, és hihetetlen sok jó, sőt csoda származhat belőle, amely megmenthet minket is, és az emberiséget! Adjunk hálát a kevésért is! Aki nem tud hálát adni a kevésért, az a sokért sem fog soha! Vegyük észre, hogy mindig jön az áldás Istentől, és amire szükségünk van az üdvösséghez, azt meg is kapjuk! Ámen.