Előfordul, hogy elfeledkezünk az étkezésről. Bizonyára, valami okból nem fontos számunkra az étkezés, amikor fontos tennivalónk van. Sajnos ma az étkezésben, sok embernél nincs ott a vallási tapasztalat, hogy ki adja a kenyeret, és nincs meg az együtt étkezés öröme sem. Jézus is sokszor megszólít, hív. Gyere! „Abban az időben: Amint beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és figyelmeztették: „Sivár ez a hely, és késő már az óra is. Bocsásd el a tömeget, hadd menjenek a falvakba, hogy élelmet szerezzenek maguknak!” Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!” Ők ezt felelték: „Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és két halunk.” Mire ő ezt mondta: „Hozzátok ide!” Miután megparancsolta, hogy a tömeget telepítsék le a fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat, szemét az égre emelve áldást mondott, azután megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig az embereknek. Mindannyian ettek és jól is laktak. Végül tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig mintegy ötezer férfi evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket. ( Mt 14,15 – 21 ) A tanítványok úgy érezték, Jézus dolga, az emberek éhségének csillapítása. De, Jézus másként gondolja. oldják meg ti. De hogyan? Keresik is a megoldást. Nem sok az, ami nekik van, de ezt szívesen oda adják az Úr rendelkezésére. De Jézus számára épp elég, hogy a kevésből sokat adjon, hogy még a maradék is több legyen, mint az eredeti mennyiség. A tanítványok sokszor visszaemlékezhettek erre a pillanatra, hogy oda adhatták a kenyeret a Megváltónak. Hallották Jézus szavait, amint az égre emelte szemeit és imádkozott, látták, hogy hogyan nyújtotta megsokasodva vissza nekik. Amit mindnyájan meg kell tanulnunk ebből a történetből az, hogy Istennek személyes terve van a mi életünkre nézve is. Lehet, hogy nem tudunk rendkívüli feladatokat végezni vagy nagy dolgokat adni Jézusnak, de a legkisebb és legjelentéktelenebb dolog, munka is örök értéket nyer azáltal, hogyha azt oda adjuk Neki. Merjük odaadni és akkor az az étel, kenyér amit odaadunk megszaporodik. Amiért pedig hálát adtunk, az jobban esik. Sajnos sok családban a közös étkezés ismeretlen, és még jobban ismeretlen a hálaadó ima. Pedig nagy jelentősége van az igazi asztali áldásnak! Adjunk mindig hálát, köszönjük meg amit kapunk Istentől, és legyünk nagylelkűek, mert ebből sok jó származik nekünk, és másoknak is.Ámen