1Móz 1,26-28.

26 Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk
hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az
egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. 27 Megteremtette
Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá
és nővé teremtette őket. 28 Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik
Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a
földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó
minden élőlényen!

                         MIT KÉNE TENNEM?

És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt
művelje és őrizze. (1Móz 2,15)

Mostanában ülésezik egy európai csúcstalálkozó a globális
felmelegedéssel kapcsolatban. Amikor a környezeti problémák nagy
kihívásaival kell szembenéznünk, meghátrálunk, és másokat vádolunk
ahelyett, hogy személyesen felelősséget vállalnánk. Habár a
felmelegedés problémái még újnak tűnnek, a Biblia emlékeztet bennünket,
hogy az ember hajlamos visszahúzódni és elhárítani a felelősséget.
(1Móz 3,1-13)
Évekkel ezelőtt egy világi igazgatási bizottságban ültem, ahol több,
lakóközösségünk számára fontos feladatot vettünk listára. Rájöttünk,
hogy első és legfontosabb kötelességünk jó környezetet biztosítani
gyermekeinknek.
A tanácskozás után néhányan még ottmaradtunk beszélgetni. Az egyik
résztvevő felhozta a beteg emberek megsegítésének kérdését, és hogy
nagy kihívás őket bátorítani nehéz helyzetekben. Elmondtam neki
lelkipásztori tapasztalataimat: "Általában én vagyok az, aki gazdagabb
lesz ezekkel a látogatásokkal."
"Igen, de neked van valamid, amit adhatsz nekik!" Ezen a válaszon
elgondolkodtam. Amikor szembenézünk a világ környezeti problémáival,
emlékezhetünk, hogy Isten rajtunk keresztül munkálkodik a ránk bízott
bolygónk gondozásában.

Imádság: Drága Istenünk, segíts ma nekünk, hogy tegyünk valamit a
teremtett világ védelméért.

 Ámen.