Ef 5,1-10.

1 Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, 2 és éljetek
szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta
értünk "áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként." 3 Ellenben
paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se
kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó; 4 se szemérmetlenség,
se ostoba beszéd vagy kétértelműség: ami nem illik, hanem inkább a
hálaadás. 5 Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának,
tisztátalannak vagy nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak sincs öröksége
a Krisztus és az Isten országában. 6 Senki meg ne tévesszen titeket
üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az
engedetlenség fiait. 7 Ne vegyetek tehát részt ezekben. 8 Mert egykor
sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek
úgy, mint a világosság gyermekei. 9 A világosság gyümölcse ugyanis
csupa jóság, igazság és egyenesség. 10 Ítéljétek meg tehát, mi kedves
az Úrnak.

                         MIT REJT A NÉV?

Többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál. (Péld 22,1)

Főiskolára kerültem, és elköltöztem kicsiny, mindössze háromszáz fős
szülőfalumból. Egyszer, amikor hazamentem látogatóba, átmentem a
szomszédos kisvárosba vásárolni. Már fizetni akartam, amikor
észrevettem, hogy a másik állambeli csekkfüzetem van nálam.
"Elfogadnak egy másik államba való csekket is?" - kérdeztem az eladót,
miközben kinyitottam a csekkfüzetemet. Ránézett a vezetéknevemre,
Bothof, amelyik egy nem túl gyakori név. "Johnnak a lánya?" - kérdezte.
"Nem, én Henrynek vagyok a lánya, Chandler faluból. John a nagybátyám."
"Semmi gond akkor." - válaszolta.
Megírhattam a csekket. A nagybátyámnak jó híre volt, így bennem is
megbíztak. Természetesen érvényes volt a csekkem, nem hoztam szégyenbe
a nagybátyámat, vagy az édesapámat.
Van egy másik nevem is: keresztyén. Krisztus családjához tartozom.
Krisztus jó hírnévvel bír, én is követhetem őt ebben. Visszatükrözöm-e
hétköznapi életemben az ő jellemét? Azt akarom, hogy az emberek közel
jussanak Krisztushoz általam.
Mindennapi viselkedésem és jellemvonásaim vajon szégyent, vagy jó
hírnevet hoznak a keresztyén névre?

Imádság: Istenünk, hadd ragyogjon úgy világosságunk, hogy az emberek
jócselekedeteinket
Ef 5,1-10.

1 Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, 2 és éljetek
szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta
értünk "áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként." 3 Ellenben
paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se
kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó; 4 se szemérmetlenség,
se ostoba beszéd vagy kétértelműség: ami nem illik, hanem inkább a
hálaadás. 5 Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának,
tisztátalannak vagy nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak sincs öröksége
a Krisztus és az Isten országában. 6 Senki meg ne tévesszen titeket
üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az
engedetlenség fiait. 7 Ne vegyetek tehát részt ezekben. 8 Mert egykor
sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek
úgy, mint a világosság gyermekei. 9 A világosság gyümölcse ugyanis
csupa jóság, igazság és egyenesség. 10 Ítéljétek meg tehát, mi kedves
az Úrnak.

                         MIT REJT A NÉV?

Többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál. (Péld 22,1)

Főiskolára kerültem, és elköltöztem kicsiny, mindössze háromszáz fős
szülőfalumból. Egyszer, amikor hazamentem látogatóba, átmentem a
szomszédos kisvárosba vásárolni. Már fizetni akartam, amikor
észrevettem, hogy a másik állambeli csekkfüzetem van nálam.
"Elfogadnak egy másik államba való csekket is?" - kérdeztem az eladót,
miközben kinyitottam a csekkfüzetemet. Ránézett a vezetéknevemre,
Bothof, amelyik egy nem túl gyakori név. "Johnnak a lánya?" - kérdezte.
"Nem, én Henrynek vagyok a lánya, Chandler faluból. John a nagybátyám."
"Semmi gond akkor." - válaszolta.
Megírhattam a csekket. A nagybátyámnak jó híre volt, így bennem is
megbíztak. Természetesen érvényes volt a csekkem, nem hoztam szégyenbe
a nagybátyámat, vagy az édesapámat.
Van egy másik nevem is: keresztyén. Krisztus családjához tartozom.
Krisztus jó hírnévvel bír, én is követhetem őt ebben. Visszatükrözöm-e
hétköznapi életemben az ő jellemét? Azt akarom, hogy az emberek közel
jussanak Krisztushoz általam.
Mindennapi viselkedésem és jellemvonásaim vajon szégyent, vagy jó
hírnevet hoznak a keresztyén névre?

Imádság: Istenünk, hadd ragyogjon úgy világosságunk, hogy az emberek
jócselekedeteinket  látva dicsőítsenek téged.

Ámen.