Mit tanít a Szentírás Isten gondviselő szeretetéről. Mert egyáltalán nem magától értetődő az, hogy a mindennapi kenyeret kapjuk ajándékba Istentől. Amikor autóval közlekedünk,ha valaki többet lát, tudja, hogy minek mi a következménye. Az út egyik oldalán gyönyörű búzatáblák voltak, vaskos kalászokkal, a másik oldalon virágzott a repce, kezdett már kerekedni a napraforgók tányérja: egyik oldalon a kenyerünk, másik oldalon az olajunk érett. Adjunk hálát Istennek azért, hogy itt van reménységben a jövőnek a kenyere. És ha esik az eső, az nem rossz idő.Vannak néha ítéletidők, amikkel Isten figyelmeztet minket, de az Ő gondviselő bölcsességéből a mai napig cselekszi azt, amit Jézus a Hegyi beszédben mondott,  olyan Istenünk van, aki felhozza az Ő napját jókra és gonoszokra, esőt ad igazaknak és hamisaknak egyaránt. (Mt 5,1-6). Etiópiában hónapok óta egy csepp csapadék nem volt, és a nyolcvanmillió embert újabb éhínség fenyegeti, ami néhány évvel ezelőtt már megtizedelte ott a lakosságot. Mit tanít nekünk Isten igéje Isten gondviselő bölcsességéről,  arról, hogyan ront bele az Isten ellen fellázadt ember a maga gonoszságával Isten gondviselésébe, hogy Isten olyanokká tud formálni bennünket, hogy az Ő gondviselő munkájának eszközei lehetünk mások számára. Nyilván minderről csak vázlatosan lehet most beszélni, de hiszem, hogy Isten Szentlelke azt teszi hangsúlyossá mindannyiunknak, amire most a legnagyobb szükségünk van.A Biblia több helyen hangsúlyoz, hogy ez az egész világmindenség Istené. A 24. zsoltár azzal kezdődik , hogy az Úré a föld és minden, ami azon és azon kívül létezik.Miért az Úré? Mert Ő alkotta. Ezt a világmindenséget a mi hitünk szerint Isten gondolta el, Isten kivitelezte, megvalósította, és az Ő hatalmas szavával fenntartja a mindenséget.Így minden az Ő tulajdona. Igaz, hogy az egészet rábízta kedves teremtményére, az emberre, de a tulajdonjogot fenntartotta magának. Jó lenne, ha egyszer konkrétan végiggondolnánk, hogy csakugyan minden Isten tulajdona a teremtés jogán is, egy másik aspektusból a megváltás jogán is. Mi is.Nem én hoztam létre magamat. Ő látta jónak, hogy éppen ilyen legyek. Ő adott mindannyiunknak bizonyos képességeket. Ő készít el lehetőségeket a számunkra, amikkel el kell majd számolnunk, hogy arra használtuk-e, amire Ő adta. Az övé a testünk, a lelkünk, egyiket sem tehetjük büntetlenül tönkre. Ő találta ki, hogy ércet rejtett a kőzetekbe, ez nem a mi nagy ötletünk volt. És még azt is neki köszönhetjük, hogy rájöttünk, hogyan lehet azt onnan kiolvasztani, és mire lehet felhasználni.Isten alkotta a víznek a körforgását, és ez biztosítja az életet a földön. Sorolhatnánk vég nélkül, hogy Ő ad nekünk időt. Sem rövidebbre, sem hosszabbra nem tudunk változtatni egy huszonnégy órából álló napot, de mindennap újra megkapjuk tőle ezt ajándékba. Egyáltalán az egész jövőnket Ő készíti.Ha már az esőről volt szó, Ő parancsol a felhőknek - ezt olvassuk a Bibliában -, és azok engedelmeskednek neki. Éppen ezért a táplálékunkat is végső soron neki kell megköszönnünk.Nem véletlenül tanított Jézus minket így imádkozni: Mindennapi kenyerünket add meg minekünk ma. Mert a mindennapi kenyér akkor is ajándék, ha a büszke ember olykor harsányan harsogja: ezzel a két kezemmel dolgoztam meg érte, meg a nagy eszemmel jutottam egyről a kettőre. Munkaképes két kezet is Ő ad nekünk ajándékba. Munkát is Ő ad, ami szintén ajándék, különösen ilyen ínséges időkben, mint amiket most élünk.Az Ő ajándéka, ha adott ép elmét, és ha nem hiábavaló a mi munkánk. Ha Isten az Ő kegyelmét visszavonja, mindjárt meglátjuk: lehet teljesen hiábavalóan is küszködni, eredménytelenül fáradozni a mi két kezünkkel meg nagy eszünkkel, és átélhetjük, mit jelent tehetetlenül, kiszolgáltatottan várni arra, hogy valaki könyörüljön rajtunk.Vegyük komolyan azt, amit az egyik zsoltárban így mond Isten: "Csendesedjetek el és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten." Az Úré a föld, és minden, ami ezen van. Az Úr tulajdonai vagyunk mi is, és mindenünk, amink van, tőle kapott ajándék.Ámen