Mózes elhívása
(2Mózes 3. fejezet)

Mózes apósának, Jetrónak, Midiám papjának a nyájait őrizte a pusztán, és így jutott el az Isten hegyéhez, Hórebhez. Ott pedig egy égő csipkebokorban megjelent Mózesnek az Úr angyala. És látta Mózes, hogy a csipkebokor ég de a tűz nem emészti el. Azt mondta ekkor Mózes: - Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor. Az Úr pedig megszólította a csipkebokorból: - Mózes, Mózes! Az pedig így felelt: - Itt vagyok. - Ne jöjj ide közel- mondta ekkor az Úr -, oldd le a sarudat lábadról, mert a hely, amelyen állasz, szent föld! Mert én vagyok atyádnak Istene, Izsáknak Istene, Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejtette arcát, mert félt Istenre tekinteni. Az Úr így folytatta: - Látván láttam népem nyomorúságát, meghallgattam a sanyargatóik miatt való kiáltásukat, ismerem szenvedésüket. Le is szállok, hogy megszabadítsam népemet az egyiptombeliek kezéből, és elvigyem onnan a tejjel-mézzel folyó Kánaán földjére. Most azért eredj el, menj a fáraóhoz, és hozd el népemet, Izrael népét Egyiptom földjéről! - Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a fáraóhoz, és elhozzam tőle Izrael fiait? - Én veled leszek - felete az Úr, - és te kihozod népemet Egyiptomból. Mózes azt mondta akkor Istennek: - Elmegyek Izrael fiaihoz, és azt mondom nekik: atyáitok Istene küldött engem hozzátok. De ők nem hisznek majd nekem, és nem hallgatnak szavamra, sőt azt mondják: "Nem jelent meg neked az Úr." Az Úr pedig azt felelte Mózesnek: - Vesd botodat a földre! Mózes a földre vetette botját, és az kígyóvá lett, és Mózes elfutott előle. Az Úr akkor azt mondta: - Nyújtsd ki kezedet, és fogd meg a kígyó farkát! Mózes pedig megfogta a kígyó farkát, és kezében bottá lett a kígyó. És azt mondta akkor az Úristen: - Beszéld ezt el, és mutasd meg nekik, hogy tudják, én, az ő atyáik Istene küldtelek téged! Eredj azért, és melléd adom testvéredet, Áront, és megtanítalak benneteket arra, amint beszélnetek kell. Ámen!