Félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségteket! 
(Fil 2, 12)

Ha Istenhez tértünk és üdvbizonyosságra jutottunk, ez még nem jelenti azt, hogy egykor be is vonulhatunk a mennyei városba. Még sok próbán és kísértésen kell átmennünk. Megállunk-e és hûségesek maradunk-e? Ellentmondásnak látszik, hogy a megmentettek vigyék véghez szabadulásukat. Hiszen a filippibeliek, akikhez ez a felhívás szólt, már megmentett életûek voltak! Megmentett voltuk elsõsorban meg nem érdemelt kegyelmi ajándék volt. "Kegyelembõl tartattok meg hit által; Isten ajándéka ez." Az ajándékból azonban azonnal feladat lesz. Óriási adósságunkat tiszta könyörületbõl elengedte Isten és most elvárja, hogy mi is megbocsássunk, mint ahogyan Õ megbocsátott nekünk, irgalmasak legyünk azokkal szemben, akik ellenünk vétkeztek, mint amilyen Õ volt velünk. Ha Isten megkegyelmezett gyermeke bezárja szívét testvére nyomorúsága elõl és ellenáll Isten Lelkének, amikor az arra indítja, hogy segítsen rajta, mert van mibõl, akkor Isten szeretete eltávozik a megkeményedett szívbõl (1 Ján 3, 17) és ismét éjszaka borul a lélekre. "Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ förtelmeit elkerülik ugyan, de azokba ismét belekeverednek és legyõzetnek, az utolsó állapotuk gonoszabb lesz az elsõnél" (2 Pét 2, 20).

Vannak, akik megtértek ugyan, de az elnyert kegyelmen kényelmesen elpihennek, ahelyett hogy mindent arra fordítanának, hogy ezt a kegyelmet megtartsák és megsokasítsák. Nem venni észre rajtuk Pál szent aggodalmát, aki teljes komolysággal harcolt a bûn ellen, nehogy végül õ maga is elvettessék és elveszítse a koronáját (1 Kor 9, 27). Mindennel beteltek, tökéletesnek tartják magukat, közömbösek és hanyagok. A földiek miatt való gond, a pénz és jólét után érzett vágy elfojtja hitéletüket, vagy pedig azért esnek el, mert nem akarnak Jézusért gúnyt és üldözést szenvedni. - Az izraeliták kimenekültek ugyan Egyiptomból, de a legtöbben nem érték el mégsem a célt, mert lázadozásuk, engedetlenségük miatt a pusztában vesztek el. Lót feleségé is a megszabadultak között volt, mégis elveszett, mert engedetlenül megállt és hátranézett, nem tudott elszakadni javaitól. - Ezért hát félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez üdvösségteket! Ha szívünk hangjára hallgatunk, útvesztõbe kerülünk. Csak ha kitartunk a hitben, azaz gyõzünk hit által, érjük el hitünk célját, a lélek üdvösségét.

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn/