Minden ember, amit a lelkében, életében hordoz, csak abból adhat tovább. Van bennünk jó és rossz. De, ha a jót adjuk tovább, és merünk adni az anyagi javainkból is, akkor Isten megáldja, sőt megsokszorozza azt, ami nálunk marad. Isten úgy oszt, hogy szoroz. A nagylelkűségünket Isten mindig többszörösen jutalmazta. Igaz, hogy emberek részéről, találkoztunk már hálátlansággal, és talán szenvedtünk is a miatt, amikor visszaéltek azzal, hogy szívesen adtunk és ajándékoztunk másoknak. De, biztos volt olyan is, amikor fájdalmat okozott nekünk, hogy a megígért adományt vagy egy ajándékot, mégsem tudtuk teljesíteni. Néha csalódunk önmagunkban is, hogy a pénzügyekben egy - egy ígéretet milyen gyorsasággal tudunk és akarunk elfelejteni. Hányszor csupán a kényszer vagy a tömegnyomás hatására ígértünk meg valami pénzbeli adományt vagy segítséget, mégis megfeledkeztünk róla. Sokszor rettenetesen keservesen válunk meg attól a pénztől, amit ajándékba akarunk esetleg adni. Sokszor az adományra szánt összeg is, így marad a zsebünkben. Pál apostol sorai segítsenek nekünk, hogy jókedvvel, és szívből adakozzunk. – „Testvéreim! Azt mondom nektek: Aki szűken vet, szűken is arat, aki pedig bőven vet, bőven is arat. Mindenki elhatározásának megfelelően adjon; ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti. Isten ugyanis elég hatalmas ahhoz, hogy minden kegyelmet bőven árasszon rátok, hogy mindenkor mindenben bővelkedve, készen legyetek minden jótettre. Hiszen ezt olvassuk a Szentírásban: „Bőségesen adakozik a szegényeknek, nagylelkűsége örökké megmarad.” Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret nyújt eledelül, az megsokasítja a vetésteket és megszaporítja jótékonyságtok gyümölcsét, hogy mindig gazdagon teljék nektek minden bőkezűségre, amely aztán a mi közvetítésünkkel hálát vált ki másokból az Isten iránt”. ( 2Kor 9, 6 – 11 ) Meglepő, ahogy Pál apostol ír az adakozásról. Mit mond? Azt mondja, hogy aki szűken vet, az szűken is arat. Vagyis, azt állapítja meg az apostol, hogy az adakozás olyan mint a magvetés. Ha így gondolkodnánk mi is, hogy az adakozás magvetés, egész másként látnánk a pénzkezelés, adományozás és adakozás kérdését. Az aratás feltétele a vetés. Vetés nélkül nincs termés, és nincs bőséges aratás sem. Tehát az adakozás, nem pénzkidobás, és nem hiábavalóság, hanem nagyon is értelmes cselekedet. Az adakozás Isten dicsőségére is lehet mások életében, és a mi életünkre nézve is. Nem vár sokat az Isten. Nem a világ összes baját bízta, bízza ránk, hogy megoldjuk, csak azt, hogy legyen egy - egy emberünk, akin segítünk, de az legyen mindig! Adakozzunk jókedvűen, és Isten iránti hálából, és nem jutalomért. Aki örömmel és jókedvűen ad, az még jobb kedvűbb lesz, és aki jókedvűen ad, az másokat is jókedvre hangol, és általa mások is megtapasztalják az Isten gondviselő szeretetét, és dicsőítik majd az Istent.