Fel lehet tenni a kérdést, hogy meddig akarunk még a pusztában bolyongani? Mikor lesz, az a pont, amikor azt mondjuk, hogy Istennel akarjuk tovább élni az életünket? 
Ezekre a kérdésekre gondolva, három dolog fogalmazódott meg bennem: 
1. Nagyon hamar meglátjuk, hogy kik azok a személyek az életünkben, akik nem bíznak Istenben. Könnyen észrevesszük, ha valaki bolyong a pusztában, vagyis Isten nélkül éli az életét. De mi a helyzet a saját életünkben? Csak bolyongunk a pusztában, és keressük a boldogságot, szeretetet, biztonságot?Egyik percről a másikra, Isten képes életet teremteni a sivatagban, pusztában is, és ugyan így képes betölteni mindazzal, amire szükségünk van: gyógyulás, szeretet, boldogság, gondoskodás stb. 2. Ki az a személy, aki a nap 24 órájában velünk van? Ki az, akire egész életünk folyamán, soha nem hagy cserben? A válasz: Jézus Krisztus! Hiszen Ő az, aki mindig ott van mellettünk, és soha nem hagy el, mert az Atya azért küldte, hogy bennünket megmentsen. A nehézségek idején, ha azt érezzük, hogy egyedül vagyunk, és már azt gondoljuk, hogy Ő is eltávolodott tőlünk, fogjuk össze a kezünket, és könyörögjünk. Lehet, hogy egyből nem fogjuk észre venni a munkálkodó erejét az életünkben, de hinnünk kell Benne, mert mellettünk van! 3. "Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága." (János 1:1-4) Jézus Krisztus az, aki az emberek világossága lehet, még ma is. Az Ő fénye nem halványult el. Azért jött, hogy téged megmentsen! Nem örömhír ez? És ha úgy érzed, hogy nem kaptál az imáidra választ, akkor ez is lehet, egy válasz: "Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet." (Lukács 19:10)Ma reggel az kívánom, hogy Jézus Krisztussal menj tovább az úton. Ő veled tart, a kérdés csak az, hogy: Elfogadod Őt útitársadnak?Ámen.