2016. november 10. – Csütörtök

A farizeusok egyszer megkérdezték Jézustól, mikor jön el az Isten országa. Ő ezt válaszolta: „Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: „Nézd itt van, vagy amott!” Isten országa köztetek van.” Azután tanítványaihoz fordult: „Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem látjátok. Mondják majd nektek: „Nézzétek, itt van, vagy amott!” Oda ne menjetek, és ne higgyétek! Mert ahogy a cikázó villám az ég egyik felétől a másikig villan, úgy jön el azon a napon az Emberfia is. Előbb azonban sokat kell szenvednie, és megvetésben kell részesülnie ettől a nemzedéktől.”

Lk 17,20-25

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Isten országa eljövetelének idejéről kérdezik Jézust a farizeusok. Az ő nézetük szerint Isten látványos módon belenyúl az emberi történelembe, a korábbi világ különféle természeti katasztrófák következtében elpusztul, végérvényesen elmúlik, az Isten által küldött Messiás dicsőségesen megjelenik, megvalósítja uralmát, s ezzel egy új korszak kezdődik el az emberiség számára. Jézus alapvetően cáfolja ezeket az elképzeléseket, amikor kijelenti: „Isten országa nem jön el szembetűnő módon.”
Az egykori farizeusok gondolkodásához hasonló elképzelések az évszázadok során sokszor megjelentek és egyes keresztény emberekben azt a hitet ébresztették, hogy Krisztus második eljövetele valamiféle dicsőséges bevonulás lesz a világba. Ezeknek az emberi elképzeléseknek semmi alapja nincs. Miként Jézus nem uralkodó Messiás volt, hanem Isten alázatos szolgája, aki a szenvedés vállalásában és halálában mutatkozott Megváltónak, ugyanúgy a végső időkben újra megjelenő Krisztus is csalódást fog okozni azoknak, akik evilági uralom megvalósítását várják tőle. Mert Isten egészen másként képzelte el és valósította meg a megváltás művét, mint ahogy az ember azt várná. Talán jó volna és minden bizonnyal az szolgálna üdvösségünkre, ha elfogadnánk terveit, vezetését.