2021. április 8. – Csütörtök

Evangélium

Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor. Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük (Jézus), és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.” Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát. De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?” Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.” Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek.”
Lk 24,35-48

Elmélkedés

A mai evangélium szerint a feltámadt Krisztus megjelenése alkalmával így köszönti tanítványait: „Békesség nektek!” Nem a szavai, hanem megjelenése ugyanis ijedtséget okoz, félelmet ébreszt bennük az első pillanatokban. Köszöntésével az Úr szeretné eloszlatni azokat a félelmeket és előítéleteket, amelyek betöltik az apostolok és a tanítványok szívét a Mesterük halála utáni napokban. Ő nem egy szellem, nem egy kísértet, hanem valóságos személy. Jól tudja, hogy tanítványainak még szokniuk kell megdicsőült, feltámadt testének látványát. Jól tudja, hogy még meg kell barátkozniuk azzal a gondolattal, hogy nem a halál volt az utolsó állomás Jézus számára, hanem feltámadása által új korszak kezdődik.
Kényszerű tapasztalatunk, hogy a hit vagy a lelki élet hiánya megváltoztatja életünket, a félelem és a csalódottság azt hiteti el velünk, mintha az Úr nem volna velünk. Bezárkózunk magányunkba, magyarázatot keresünk élethelyzetünkre, de nem vagyunk hajlandók kinyitni az ablakot, hogy az isteni fény más megvilágításba helyezze a dolgokat. Azt gondoljuk, hogy megváltoztathatatlan helyzetbe kerültünk, mert elfelejtettük, hogy Isten számára semmi sem lehetetlen. Beletörődünk szívünk nyugtalanságába, mintha nem tudnánk, hogy Isten a békesség forrása.
Figyeljünk jobban Krisztus köszöntésére: „Békesség nektek!” Engedjük, hogy az Úr békéje betöltse szívünket!