2021. június 17. – Csütörtök

Evangélium

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.”
Mt 6,7-15

Elmélkedés

Az Úr imájának, a Miatyánknak két változata található meg a Szentírásban: az egyik Szent Lukács (vö. Lk 11,1-4), a másik Szent Máté (vö. Mt 6,7-13) írásában. Lukácsnál a Miatyánk rövidebb, ő a pogányságból származó közösségeknek szánja művét. Máténál a Miatyánk a hegyi beszéd része, ezt olvassuk a mai nap evangéliumában. Előzőleg Jézus a tanítványokat a jámborság három legfontosabb megnyilvánulásáról tanítja, az alamizsnáról, az imáról és a böjtölésről, majd pedig ez utóbbihoz kapcsolódva hangzik el a Miatyánk. Máté a zsidóságból megtérteknek írja evangéliumát, tehát olyanoknak, akik szoktak imádkozni, sőt rendszeresen imádkoznak. Ennek az imának az alaphangulatát a megszólítás adja meg. Istenre nem mint félelmetes bíróra vagy megközelíthetetlen hatalmasságra gondolunk, hanem mint olyan személyre, aki atyai szeretettel figyel ránk. Ha imádságunkban abból a helyzetből indulunk ki, hogy Isten a mi Atyánk és mi az ő gyermekei vagyunk, akkor nem lehet elhibázni az imát, akkor nem fogunk túlzásokba esni vagy felesleges kérésekkel fordulni Istenhez.
Az ima a mi válaszunk Isten hívására és Isten válaszára való várakozás. Az ima megszólalás és elcsendesedés, gondolkodás és szemlélődés, a cselekvés forrása, de nem annak helyettesítője. Az ima hitem és szeretetem kifejezése. Az ima szüntelen utazás Isten felé és megnyugvás őbenne.