2021. szeptember 16. – Csütörtök

Evangélium

Abban az időben egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála. Betért hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van vendégségben, alabástromedényben illatos olajat hozott. Megállt hátul Jézus lábánál. Sírt, könnyeivel öntözte Jézus lábát, majd hajával megtörölte, és csókolgatta. Végül pedig megkente illatos olajjal. Ennek láttára a vendéglátó farizeus így szólt magában: „Ha ez próféta volna, tudná, hogy ki és miféle, aki érinti őt: hogy ez egy bűnös nő.” Jézus akkor hozzá fordult: „Simon, mondanék neked valamit.” Az így válaszolt: „Mester, beszélj!” „Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát elengedte tartozását mindkettőnek. Melyikük szereti most jobban?” „Úgy gondolom az, akinek többet engedett el” – felelte Simon. „Helyesen ítéltél” – válaszolta Jézus. Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s te nem adtál vizet a lábamra. Ez viszont könnyeivel öntözte a lábamat, és hajával törölgette. Csókot sem adtál nekem, ez meg szüntelenül csókolgatja lábamat, amióta csak bejött. Aztán te nem kented meg fejemet olajjal. Ez meg kenetet öntött a lábamra. Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, az kevésbé szeret.” Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bocsánatot nyertek bűneid. Menj békével!”
Lk 7,36-50

Elmélkedés

Az írástudók és a farizeusok Jézust a „vámosok és bűnösök barátjának” tartják. Rossz szemmel nézik, hogy nem utasítja el a bűnösök közeledését. Ennek példája a mai evangélium. A történetben egy Simon nevű személy a vendéglátó, Jézus pedig a meghívott vendég. Minden rendben van addig, amíg meg nem jelenik egy hívatlan vendég, a bűnös asszony. Ettől kezdve már nem a vendéglátás a lényeges, hanem az asszony cselekedete határozza meg a fejleményeket.
A Jézus iránti szeretet arra indítja az asszonyt, hogy megmossa lábát, hajával megtörölje és illatos olajjal bekenje. Az asszony olyan kötelező udvariassági cselekedetet tesz ezzel, amit a farizeus vendéglátóként elmulasztott. Simon farizeus talán észre sem veszi saját mulasztását, s talán nem is gondol arra, hogy megsértette a vendégszeretet előírásait. Jogot tart arra, hogy ítéletet mondjon az asszony felett, de ugyanakkor Jézus felett is, amiért megengedi e bűnösnek a közeledést. Az asszonyban éppen az a Jézus iránti szeretet van meg, ami hiányzik a farizeusból. E szeretet bűnbocsánatot jelent számára, ezért magyarázza és dicséri meg az Úr e szavakkal az asszony tettét: „Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett” (Lk 7,47).
Milyen érzés támad bennem Jézus szeretetét megtapasztalva? Milyen cselekedetre indít engem az Úr szeretete? Bűnbánatra indít-e a Jézus iránti szeretet?