2021. szeptember 30. – Csütörtök

Evangélium

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: „Elérkezett hozzátok az Isten országa!” De ha betértek valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára, és mondjátok: „Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az Isten országa!” Bizony, mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint ennek a városnak.”
Lk 10,1-12

Elmélkedés

Az apostolok missziós útjáról és az út során végzett tevékenységükről tulajdonképpen semmit sem árul el az evangélium. Úgy tűnik, hogy Lukács evangélista nem ezt akarja elénk tárni, hanem azt hangsúlyozza, hogy a küldetés Jézustól származik. Ő bízza meg a tanítványokat, ő mondja meg, hogy mit tegyenek és mit hirdessenek. A küldöttek az ő nevében munkálkodnak és azt az országot hirdetik, amelynek megvalósulása Jézus által kezdődött el. Jézus szándéka kettős: egyrészt küldöttei készítsék elő érkezését, másrészt készüljenek fel arra a későbbi küldetésre, amikor az Úr halála és feltámadása után azt a parancsot kapják, hogy feltámadásának hirdetői legyenek.
A tanítványokban nagy bátorság és bizalom élt Jézus iránt, hiszen teljesen eszköztelenül, mindössze a Mester tanításával a tarsolyukban útnak mertek indulni. Ez a bátorság elsősorban abból fakadhatott, hogy Jézus közelében számos alkalommal megtapasztalhatták, milyen szívesen hallgatják az emberek Mesterük szavait, s azt is láthatták, hogy a tanítás mögött milyen emberfeletti erő rejlik. Amikor most ők nem a saját nevükben és nem a maguk tanításával, hanem Jézus nevében és az ő örömhírével indulnak útnak, akkor hasonló eredményre számíthatnak.
Ha megfogadom az Úr tanácsait, s nem magamban, hanem benne bízom, akkor tanúságtételem gyümölcsöző és Istennek tetsző lesz.