2021. december 2. – Csütörtök

Evangélium

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! – jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Mindaz pedig, aki hallgatja ugyan tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra. Az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.”
Mt 7,21. 24-27

Elmélkedés

Jól ismert példát olvasunk a mai evangéliumban. Jézus szavai szerint az a bölcs ember, aki nem elégszik meg az ő tanításának hallgatásával, hanem tettekre is váltja azt. A tanítás passzív hallgatójából annak aktív megélőjévé kell válnom. Az adventi időszakban az égből a földre eljövő Jézus születésére készülünk. Isten Fia azért, jön el az égből, hogy utat mutasson nekünk az ég felé. Az evangélium példázata feltárja előttünk azt az utat, amelyen eljuthatunk a mennybe, Istenhez, akitől Jézus jött, s akihez visszatért. A mennyei Atya akaratának teljesítése az út számunkra, amelyen biztosan eljuthatunk a mennybe, az üdvösségre. Keresem-e evangéliumi bölcs emberként Isten akaratát? Kész vagyok-e felismerni és elfogadni Isten velem kapcsolatos tervét? Kész vagyok-e én is Isten küldötteként élni, ahogyan ezt Jézus is tette? Felismerem-e Jézusban az Üdvözítőt, az üdvösségre vezetőt?
Az advent mindannyiunkat cselekvésre ösztönöz. Korábbi kényelmes helyzetemet fel kellene ilyenkor adnom, el kellene indulnom abba az irányba, ahová Isten hív engem. Kellene tennem legalább néhány lépést, ami közelebb visz az ünnephez. Ez bizony áldozattal jár, de ha nem lépek és ragaszkodom a lelki tétlenséghez, akkor nem leszek képes elfogadni Isten ajándékát, a Megváltót és az ő örömét.