2022. január 27. – Csütörtök

Evangélium

Egy alkalommal Jézus így beszélt hallgatóihoz: „Vajon azért gyújtanak-e lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a lámpatartóra tegyék? Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; és semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!” Majd így folytatta: „Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is adnak hozzá. Mert akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”
Mk 4,21-25

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus egy rövid példát mond a lámpa értelméről. Ezek szerint a lámpa arra való, hogy világítsanak vele és fényét ne rejtsék el. A hasonlat a lámpa meggyújtásának mozzanatával kezdődik, szinte magunk előtt látjuk a ház gazdáját, amint sötétedéskor odalép a lámpához és meggyújtja azt. Az eredeti görög szövegben azonban szó sincs erről a mozdulatról, emberi tevékenységről, csupán a magyar fordítás sajátossága ez. Az eredeti szöveg szó szerint talán így fordítható: „a lámpa azért jön”, „a lámpa azért kerül elő”, hogy a lámpatartóra tegyék. Ez a szóhasználat egyértelművé teszi, hogy Jézus itt a saját jöveteléről, küldetéséről beszél. Ő az, aki fényként jön a világba, ő az a világosság, ami felragyog az egész világ számára. Ő, valamint az ő cselekedetei és tanítása az, amit nem lehet elrejteni az emberek elől. Ha az emberek lelki vaksága miatt pillanatnyilag rejtve is marad a Jézus által hirdetett üdvözítő tanítás, el fog jönni az idő, amikor mindenki felismerheti ennek a tanításnak az igazságát.
A példázat ugyanakkor minden keresztény ember küldetésére is rávilágít. A hit fényét, amelyet mindannyian Istentől kapunk, nem szabad elrejtenünk, hanem mások számára is fel kell mutatnunk, mert ezt jelenti a keresztény tanúságtétel. Mivel a krisztusi tanítás az üdvösség szempontjából elengedhetetlen számunkra, nekünk is gondoskodnunk kell terjedéséről.