2022. február 10. – Csütörtök

Evangélium

Jézus egyszer Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Itt betért egy házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott titokban. Egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, tudomást szerzett róla, odasietett hozzá, és a lábához borult. Az asszony szír-föníciai származású pogány volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki leányából a gonosz lelket. Jézus először elutasította: „Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét, és a kiskutyáknak vetik!” De az asszony így folytatta: „Igaz, Uram, de az asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek elmorzsálnak.” Jézus azt válaszolta: „Szavad jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta leányodat.” Amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek.
Mk 7,24-30

Elmélkedés

A külsőségeket szem előtt tartó vallásosság korlátait Jézus mind tanításával, mind cselekedeteivel átlépi, ezt szemlélteti a mai evangélium csodaelbeszélése. Maga az ördögűző csoda csak keretként szolgál a tanítás kifejtésére. A Jézus segítségét kérő asszony lánya nincs is jelen, de Jézus szavára mégis megtörténik a csoda, a gonosz biztosan távozik a megszállott leányból. Ennek tényét az asszony nem kérdőjelezi meg, bár csak később, hazaérve győződhet meg erről.
Az elbeszélés lényege tehát nem maga a csoda, hanem a pogány, azaz nem zsidó vallású asszony és Jézus párbeszéde, amellyel Szent Márk evangélista Isten üdvözítő tervének egyetemességéről szeretne tanítást adni. A beszélgetésből ugyanis kiderül számunkra, hogy az üdvösség nem csak a zsidó nép kiváltsága, hanem minden ember számára elérhető. Isten üdvözítő kegyelmét egyetlen nép vagy csoport sem sajátíthatja ki magának és senki sem zárhat ki abból másokat. Ne gondoljuk senkiről, hogy méltatlan az üdvösség örömhírének hallgatására!
A történetben az is tanulságos számunkra, hogy az asszony nem adja fel egykönnyen. Az első választ nem veszi visszautasításnak, hanem megismétli kérését, amely jelzi, hogy továbbra is számít a segítségre, s ezt az ő isteni hatalmába és erejébe vetett hitként értékeli Jézus. A hit és a kitartó kérés meghozza Isten segítségét.