022. április 7. – Csütörtök

Evangélium

Egy alkalommal Jézus így beszélt a zsidókhoz: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre.” A zsidók azt felelték: „Most már tudjuk, hogy valóban ördögtől megszállott vagy. Ábrahám meghalt, és a próféták is meghaltak. Te meg azt mondod: „Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre”. Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat?” Jézus így válaszolt: „Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az én Atyám az, aki megdicsőít engem. Ti Isteneteknek mondjátok őt, de nem ismeritek. Én ismerem őt, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló, hazug lennék. De én ismerem az Atyát, és megteszem, amit mond. Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját. Látta, és örvendezett.” A zsidók erre felháborodtak: „Még ötvenesztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?” Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” A zsidók erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt előlük, és kiment a templomból.
Jn 8,51-59

Elmélkedés

Jézus továbbra is Istenről, mint Atyáról és az ő Atyjáról beszél a mai evangéliumban. Gondolatai egészen újszerűek a hallgatóság számára, akikben gyilkos harag ébred amiatt, hogy Atyjának nevezi a mindenható Istent.
Jézus kijelentéseinek van előzménye a Szentírásban. Isten atyasága már a teremtéskor is megmutatkozik az ember számára. Egyrészt abban, hogy az embert „saját képére és hasonlatosságára” alkotta meg, másrészt abban, hogy az általa megteremtett világot Isten az emberre bízza. Ezt követően Isten atyai szeretetéről tanúskodik az Ábrahámnak tett ígéret, a választott néppel való szövetségkötés, valamint az ő atyai gondoskodása népéről. Miután a választott nép többször megsértette Isten parancsait és letért az isteni törvények útjáról, Isten ekkor sem tagadta meg szeretetét, hanem újra és újra felajánlotta a megújulást, ami atyai irgalmasságának és szeretetének jele.
A megváltás a világ újjáteremtése és az emberekkel kötött szövetség megújítása. Isten az ő Fiának, Jézus Krisztusnak személyében megújítja szeretetét az emberek iránt, megerősíti azt, hogy atyai szeretettel tekint ránk, s mindannyiunkat meghív atyai házába az örök boldogságra. A nagyböjti időszakban erre az atyai szeretetre gondolva érdemes megújítanom és bűnbánattal kifejeznem Istennel való kapcsolatomat, mert az ő gyermeke vagyok.