2023. április 6. – Nagycsütörtök

Evangélium

Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének. Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felső ruháját, fogott egy vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel meg is törölte. Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?” Jézus így felelt: „Most még nem érted, mit teszek, de később majd megérted”. De Péter tiltakozott: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha.” Jézus azt felelte: „Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám”. Erre Péter így szólt: „Uram, akkor nem csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!” Jézus azonban kijelentette: „Aki megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni, és egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.” Miután megmosta lábukat, fölvette felső ruháját, újra asztalhoz ült, és így szólt hozzájuk: „Megértettétek-e, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, tehát nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.”
Jn 13,1-15

Elmélkedés

Az Úr áldozata
A nagycsütörtöki utolsó vacsora alkalmával Jézus a kenyeret az ő testeként, a bort az ő véreként adta apostolainak. Ez az első átváltoztatás, amely az Úr parancsának megfelelően felszentelt papság által minden szentmisében megújul, megismétlődik, Krisztus áldozata jelenvalóvá válik. Az utolsó vacsora cselekedete Jézus számára az első, az utolsó és az egyetlen volt. Annak érdekében, hogy a benne hívők részesüljenek a testévé és vérévé változtatott kenyérből és borból, mint az örök élet táplálékából, a mi Urunk úgy rendelkezett, hogy emlékezetére megismételjük, jelenvalóvá tegyük áldozatát.
Amikor Jézus egyetlen áldozatáról beszélünk, akkor nem szabad önmagában szemlélnünk az utolsó végén végzett cselekedetet, hiszen az szorosan kapcsolódik az ő kereszthalálához, önfeláldozásához. Valójában nem is beszélhetünk két áldozatról, az utolsó vacsora áldozatáról és a keresztáldozatról, hiszen szorosan van köztük. Jézus áldozata az Atyának való önfelajánlás. Ha egy ember valakinek az életét igyekszik megmenteni, de ez az ő életébe kerül, akkor hősnek nevezzük. Ha valakinek kioltják az életét azért, mert ragaszkodott egy igazsághoz vagy hitéhez, és a halálos fenyegetések ellenére sem volt hajlandó megtagadni azt, akkor vértanúnak nevezzük. Ha pedig Isten hal meg az emberekért, akkor az igazi áldozat. Jézust nem nevezzük hősnek vagy vértanúnak, mert az ő önfeláldozása több ennél. Ha csak valóságos ember lett volna, akkor mondhatnánk, hogy hős volt, de mivel valóságos Isten is, helyesebb áldozatról beszélnünk. Cselekedete engesztelő áldozat, amelyet az Atya kér Fiától és a Fiú felajánlott Atyjának. Megváltó áldozat, nekünk adja testét és értünk hal meg a kereszten. Valahányszor részt veszünk a szentmisén, az Úr áldozatához kapcsolódunk, ajánljuk magunkat, életünket Istennek.
Az utolsó vacsora érdekes eseménye az apostolok lábának megmosása. Jézus ilyen módon akarta újabb jelét adni annak, hogy valóban szolgálni jött, miként ennek korábban már számos tanújelét adta. Így akart példát mutatni apostolainak és tanítványainak és minden követőjének, hogy az emberek szolgálata legyen a legfőbb gondjuk. Ezért hangzik el parancsa a lábmosást ezután: „Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.”
Az utolsó vacsorán tett cselekedetek váratlanul érik az apostolokat. Kezdetben értetlenül fogadják, nem ismerik fel rögtön azok jelentőségét. Ezt igazolja Péter kezdeti tiltakozása, majd pedig kérése, hogy ne csak a lábát, hanem a fejét és a kezét is mossa meg Jézus. Biztosak lehetünk benne, hogy a többi apostol sem fogta fel abban a pillanatban Mesterük tettének jelentőségét, mindenesetre mély nyomot hagytak lelkükben a tettek, amelyek új megvilágítást nyertek az Úr kereszthalála és feltámadása fényében.
Az utolsó vacsora üzenetet így foglalhatjuk össze: a szentmisén való részvétel és a szentáldozás erősítse meg a Krisztushoz való tartozást és adjon nekünk erőt ahhoz, hogy alázatos szeretettel szolgáljuk az embertársainkat az Úr példája szerint!