2023. szeptember 14. – Csütörtök, A Szent Kereszt felmagasztalása

Evangélium

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a mennyben van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne veszszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ.
Jn 3,13-17

Elmélkedés

A Szent Kereszt felmagasztalásának mai napján az evangéliumban azt olvassuk, hogy az Emberfiát fel kell emelni, amely itt Jézus kereszten való felemelését, felmagasztalását, megdicsőülését jelenti. Az ünnep elnevezése és az evangéliumi kifejezés összecseng, ugyanazt fejezi ki. De miért és milyen értelemben mondhatjuk felemeltetésnek Jézus kereszthalálát, amely a maga korában megszégyenítés, megalázás volt, mintsem felmagasztalás.
Jézus korában a keresztre feszíti a legkegyetlenebb kivégzési módszert, amelyet nem a zsidók, hanem a rómaiak alkalmaztak főként a lázadó rabszolgák vagy más súlyos bűntetteket okozó bűnözők ellen. A keresztre feszített személy megszégyenítése mellett a nép megfélemlítése, elrettentése is cél volt. A módszer rendkívüli szenvedést, gyötrelmet és fájdalmat, szörnyű halált jelentett a megfeszített számára. Talán János evangélistának éppen köszönhetjük azt, hogy e szörnyű halált mégis felemelkedésnek tartjuk. Ezzel a szóhasználattal János nem egyszerűen csak arra gondol, hogy a keresztet magasra emelik és az emberek alulról tekintenek fel rá, hanem az Úr kereszthalálában meglátják azt, hogy a mennyei Atya felemeli, magához, magához emeli a Fiút, illetve a kereszthalál nyitja meg az emberek számára az Atyához vezető utat.
Gondolkozzunk el ma a kereszt titkán, a felmagasztalás titkán, a megváltás titkán!