2018. február 22. - Csütörtök, Szent Péter apostol székfoglalása

   Abban az időben amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért,
   megkérdezte tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?"
   Ezt válaszolták: "Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek,
   mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának."
   Ő tovább kérdezte őket: "Hát ti, kinek tartotok engem?" Simon Péter
   válaszolt: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." Erre Jézus azt
   mondta neki: "Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér
   nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom
   neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a
   pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának
   kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit
   feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is."
   Mt 16,13-19
   Elmélkedés:
   Amikor az apostolok Jézus mennybemenetelét követően szétszéledtek
   Jeruzsálemből, Péter Antióchiába került. Ennek a városnak lett a
   püspöke mindaddig, míg Rómába nem indult. A mai ünnep az ő antióchiai
   püspöki tevékenységének állít emléket. Székfoglalásának napja a
   katolikus hagyomány szerint a Jézus Krisztus által alapított Egyház
   egységét jelképezi. Az Úr Jézus egyetlen Egyházat alapított és ennek
   vezetését a tizenkét apostol egyikére, Péterre bízta. Krisztus
   szándékának megfelelően Péter és utódai, a római pápák minden korban a
   Jó Pásztor példája szerint vezetik az Egyház közösségét, megerősítve
   hitükben a Krisztushoz tartozókat. A pápa egyik feladata a hit, a
   szentségek és a közösség egységének védelme és előmozdítása.
   Szembe kell néznünk azzal a sajnálatos ténnyel, hogy Egyházunk
   történelme folyamán a szakadások okozták mindig a legnagyobb sebet
   Krisztus Testén. Bár a különféle keresztény közösségek részéről erős
   törekvés mutatkozik a hitbeli egység megteremtésére, ennek
   megvalósulása időbe telik. A szeretet egysége viszont könnyen
   megvalósítható a keresztények részéről, bármelyik egyházi közösséghez
   tartozzanak is. Fel kell ismernünk azt, hogy az egységet Krisztus
   mindig is óhajtotta, s ennek alapja egyedül ő lehet. Krisztushoz
   tartozásunk segítsen minket a szeretet mindennapi megélésében minden
   keresztény testvérünk felé.