2018. április 5. - Csütörtök

   Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az
   úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a
   kenyértöréskor. Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük
   (Jézus), és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Ijedtükben és
   félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk:
   "Miért ijedtetek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg
   kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a
   szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van." Ezután
   megmutatta nekik a kezét és a lábát. De örömükben még mindig nem mertek
   hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: "Van itt valami
   ennivalótok?" Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük
   láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: "Ezeket mondtam nektek,
   amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak, amit rólam
   Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak." Ekkor
   megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így folytatta:
   "Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell
   támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni
   Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek."
   Lk 24,35-48
   Elmélkedés:
   Újabb jelenésről olvasunk az evangéliumban, most az apostolok
   közösségének jelenik meg a feltámadt Krisztus. Talán egy kicsit
   elcsodálkozunk azon, miért nem nekik jelent meg elsőként Jézus? Ők
   voltak hozzá a legközelebb, őket személyesen Jézus választotta ki, hogy
   tanúi legyenek, miért nem nekik jelent meg legelőször? A sírhoz siető
   asszonyok már találkozhattak vele, az emmauszi két tanítvány is
   felismerhette őt, amikor megtörte számukra a kenyeret, de az
   apostoloknak csak e jelenések után jelenik meg az Úr. Ennek okát aligha
   fogjuk megismerni. Mindenesetre az biztos, hogy a feltámadt Krisztus
   akkor jelenik meg, amikor akar, és annak jelenik meg, akinek ő meg
   akarja mutatni magát. Jelenéseiben nem korlátozhatja senki ember, és
   nem korlátozhatják őt fizikai akadályok. Nem akadály tehát az sem
   számára, hogy olyan helyiségben jelenjen meg, amelynek zárva van az
   ajtaja.
   Az a tény, hogy ebben az esetben egy nagyobb létszámú csoport van
   jelen, azt igazolja, hogy nem egyes személyek képzelődéséről van szó.
   Ezt további két dolog erősíti meg: egyrészt az Úr megmutatja kezén és
   lábán azokat a sebhelyeket, amelyeket a keresztre feszítéskor szerzett,
   másrészt eszik, ételt vesz magához, amit a jelenlévők láthatnak.
   E jelek segítségével az apostolok eljutnak a hitre, de az ő esetükben
   sem beszélhetünk gyorsaságról, ők is csak lassan, fokozatosan jutnak el
   annak felismerésére, hogy valóban a Feltámadott mutatja meg nekik
   önmagát.