2018. május 24. - Csütörtök

   Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Bizony mondom nektek:
   Ha valaki csak egy pohár vizet is ad nektek inni azért, mert Krisztuséi
   vagytok, megkapja érte jutalmát. Ha viszont valaki csak egyet is bűnre
   csábít a kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb volna neki, ha
   malomkövet kötnének a nyakába, és a tengerbe vetnék. Ha a kezed bűnre
   csábít, vágd le! Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a
   kárhozatra jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad csábít bűnre, vágd
   le! Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozatra
   jutnod. Ha pedig szemed csábít bűnre, vájd ki! Jobb fél szemmel
   bemenned Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutnod, ahol a
   féreg el nem pusztul, és a tűz ki nem alszik. Mindenkit tűzzel sóznak
   meg. Mert jó dolog a só; ha azonban a só ízét veszti, mivel ízesítik
   meg? Legyen bennetek só, és őrizzétek meg a békét egymás között.
   Mk 9,41-50
   Elmélkedés:
   Jézus folytatja tanítványai oktatását a mai evangéliumban. Mondásainak
   sajátossága a túlzás, amellyel egyrészt megdöbbenti hallgatóit,
   másrészt felhívja a figyelmet arra, hogy a bűnt, a bűnös helyzeteket
   mindenáron kerülni kell. A bűn végső következményénél, a kárhozatnál
   még az is jobb, ha valaki rendkívül drasztikus megoldást választ annak
   érdekében, hogy elkerülje a bűnt. A mondások azonban nem öncsonkításra
   vonatkoznak. Helyes értelmezésükhöz tudnunk kell, hogy az evangéliumok
   keletkezése idején az első keresztények valóban közösségben
   gondolkodtak. A Krisztust követő keresztények úgy kapcsolódtak
   egymáshoz, miként a testrészek a fejhez. Aki botrányt okoz, bűnt követ
   el, az nem egyszerűen csak Istent sérti meg, hanem vét a közösség
   ellen, ezért jobb, ha eltávolítják a közösségből. Természetesen megvan
   számára a lehetőség a javulásra, a megtérésre, a bűnbánatra, de ha erre
   nem hajlandó, akkor inkább ne tartozzon a közösséghez.
   Mindannyian vágyunk egy teljesebb életre. A világ csábító ajánlatait
   nehéz visszautasítani, ha a hit iránytűjét nem tartjuk a kezünkben és
   nem pillantunk rá időnként. A teljesebb élet a tanítványi élet, a
   Krisztus-követő élet, ez ment meg a kárhozattól és ez vezet az örök
   életre, az üdvösségre. A hit ugyanis keresést és követést jelent,
   Krisztus szüntelen keresését és az ő követését.