2020. május 11. – Hétfő

Evangélium

Jézus az utolsó vacsorán így beszélt tanítványaihoz: „Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti. Én is szeretni fogom őt, és kinyilatkoztatom magam neki.” Júdás – nem a karióti – itt közbeszólt: „Uram, hogyan van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?” Jézus így folytatta: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret engem, az nem tartja meg tanításomat. Az a tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek.”
Jn 14,21-26

Elmélkedés

Jézus búcsúbeszéde folytatódik a mai evangéliumban. A szeretet lényegét fogalmazza meg, amikor azt mondja, hogy az ő parancsainak ismeretében és teljesítésében mutatkozik meg a szeretet. Azt kéri tőlünk, hogy teljesítsük parancsait, amelyek a mennyei Atya útmutatásai számunkra. Isten irántunk való szeretete nem csak egy érzés, hanem olyan valóság, amelyet Jézus személyén keresztül tapasztalunk meg. Jézus azzal bizonyította szeretetét a mennyei Atya iránt és irántunk, hogy vállalta a szenvedést és a halált. Mindent odaadott az Atyának a kereszten, még az életét is, hogy minket megváltson. Az igazi szeretet a mi számunkra is azt jelenti, hogy mindent oda kell adnunk fenntartások és feltételek nélkül.
Isten szeretetének megtapasztalása arra ösztönöz minket, hogy szeressük őt és felebarátainkat. Ha csupán szavainkkal hangoztatjuk szeretetünket és az nem nyilvánul meg tettekben, akkor még nagyon alacsony szintjén vagyunk a szeretetnek.
Jézus tanítása nem elmélet csupán, hanem arra ösztönöz bennünket, hogy gyakorlattá váltsuk a hallottakat. Szeretet nélkül Jézus evangéliuma csak kiüresedett, tartalom nélküli szó. Szeretet hiányában a mi életünk is csak a napok kényszerű múlása. Szeretet nélkül önmagunkba zárkózó, önző emberek lennénk. A szeretet gyakorlása viszont új távlatokat nyit számunkra: közelebb kerülünk Istenhez és közelebb kerülünk embertársainkhoz.