2020. május 25. – Hétfő

Evangélium

Amikor az utolsó vacsorán Jézus elmondta búcsúbeszédét, tanítványai megjegyezték: „Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most elismerjük, hogy mindent tudsz, és nincs szükség rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél.” Jézus így felelt: „Most hisztek? Eljön az óra – már el is jött –, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Mindezt azért mondtam nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot.”
Jn 16,29-33

Elmélkedés

Az Úr arról beszél a mai evangéliumban, hogy őbenne találjuk meg lelkünk békességét, és nincs okunk félelemre, mert ő legyőzte a világot, s vele mi is legyőzhetjük a világ kísértéseit.
Jézusnak az volt a küldetése, hogy a szeretet örömhírét elhozza a mennyei Atyától az embereknek. Amikor mi elfogadjuk ezt az örömhírt és döntést hozunk, hogy a krisztusi szeretet-törvény szerint élünk, akkor ez a mi válaszunk Istennek, ez a hit, ez a mi személyes hitünknek a kifejeződése. A hit által kapcsolódunk az Atyához, ezért ha egyedül is vagyunk, mégsem vagyunk magányosak, mert Isten mindig velünk van. A hit útján járunk, amelyen Jézus vezet minket.
Mit jelent számunkra az, hogy Jézussal járunk a hit útján? Ő adja nekünk a legfontosabbakat: a lelki békességet és nyugalmat. Ő világítja meg földi életünk értelmét és célját, Isten keresését és megtalálását. Ő adja számunkra a bizonyosságot, hogy érdemes élnünk és földi életünk után eljuthatunk az Atyához. Ő erősíti bennünk azt a meggyőződést, hogy érdemes áldozatokat hoznunk céljaink elérése érdekében. A hozzá való tartozás segít bennünket abban, hogy a megpróbáltatásokat kiálljuk és a legnehezebb élethelyzetet se tartsuk kilátástalannak. Jézus segít minket abban, hogy földi életünket ne haszontalan küzdelemnek tartsuk, hanem útnak az örök élet felé.