2020. szeptember 7. – Hétfő

Evangélium

Jézus az egyik szombaton elment a kafarnaumi zsinagógába, és tanítani kezdett. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton; hogy aztán okot találjanak a vádaskodásra. Ő azonban ismerte gondolataikat. Megszólította tehát a béna kezű embert: „Kelj fel, és állj ide a középre!” Az felkelt és odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: „Kérdem tőletek: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?” Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az megtette, és meggyógyult a keze. Erre esztelen harag szállta meg őket, és arról kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek Jézussal.
Lk 6,6-11

Elmélkedés

A mai evangélium egy béna kezű ember gyógyítását írja le. A csoda miatt a farizeusok azzal vádolják meg Jézust, hogy nem tartja meg a szombatot. Megítélésük szerint a gyógyítás munkának számít, amit nem szabadna ilyenkor végezni.
Lukács evangélista még a csoda megtörténte előtt megjegyzi, hogy Jézus jól ismerte a jelenlévő farizeusok gondolatait. Azt figyelték, hogy történik-e valami a beteggel. Jézus minden mozdulatát lesték. Megérinti-e a beteget? Tesz-e vele valamit? Tesz-e bármi olyat, amire ők azt mondhatják, hogy ez már munka? Jézus belelát a gondolataikba és tudja, hogy bármit is tesz, vádolni fogják őt. Ezért aztán nem is tesz semmit. Nem érinti meg a beteg kezet, egy ujjal sem nyúl a beteg testrészhez. Ebben az esetben úgy gyógyít, hogy nem tesz semmit, csupán mond valamit. A szavával gyógyít. Megparancsolja a betegnek, hogy nyújtsa ki a kezét. Ezt ő meg tudja tenni, mert bénultsága azonnal megszűnik. A jelenlévők számára egyértelmű, hogy a csoda Jézus kimondott szavának köszönhető. Cselekedetével Jézus azt akarja bemutatni, hogy a farizeusok hamis törvényértelmezése nem akadályozhatja meg őt abban, hogy gyógyítson és csodáival jelenvalóvá tegye az emberek számára Isten irgalmát, szabadító erejét.
Észreveszem-e Jézus csodáit, amelyeket napjainkban tesz?