2021. április 19. – Hétfő

Evangélium

A csodálatos kenyérszaporítás utáni napon a Genezáreti-tó túlsó partján maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival; tanítványai ugyanis egyedül hajóztak el. Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az Úrtól megáldott kenyeret ették. Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?” „Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus –, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, – őt ugyanis az Atya igazolta.” Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” „Istennek az tetszik – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.”
Jn 6,22-29

Elmélkedés

A csodálatos kenyérszaporítás következményéről számol be a mai evangélium. Érthető az emberek reakciója, akik miután ettek az Úr által adott kenyérből, keresni kezdik azt, aki nekik a kenyeret adta. Ő pedig jól ismeri indítékukat, és rögtön új irányba szeretné terelni az őt keresőket és megtalálókat. Azt kéri tőlük, hogy szüntelenül a mennyei Atya tetszését keressék és legfőbb szándékuk az örök élet elnyerése legyen.
Jézus küldetése az, hogy olyan kenyeret adjon, amely a lelki éhséget csillapítja és az örök élet felé irányít. Amiről most tanít, az később, az utolsó vacsorán valósul meg. Az örök élet eledelét az Oltáriszentségben ismerhetjük fel, amely szentség megvalósítja a lelki kapcsolatot az Úr és az Egyház, valamint Jézus és köztünk.
Jézus a felszentelt papok által minden szentmisében csodát tesz: az Oltáriszentségben önmagát adja a benne hívőknek. Ez a lelki étel valóban maradandó és megmarad az örök életre. Ha egyszer megízleltük e szent, élő, átváltoztatott kenyeret, s megéreztük, hogy általa részesedünk Krisztus életében és szeretetében, akkor legfőbb vágyunk az lesz, hogy ez az együttlét folyamatos legyen a földi életben és az örök életben is folytatódjon. Keresem-e nap mint nap Krisztust, aki önmagát adja nekem az Oltáriszentségben?