2021. május 24. – Hétfő

Evangélium

Abban az időben: Amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus megkérdezte: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” Ekkor az így válaszolt: „Mester, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.”
Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki: „Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!” Ennek hallatára ő elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.
Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: „Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!” A tanítványok megdöbbentek szavain. Jézus azonban megismételte: „Fiaim, milyen nehéz bejutni a gazdagoknak az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Azok még jobban csodálkoztak, és kérdezgették egymást: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett, és folytatta: „Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden lehetséges.”
Mk 10,17-27

Elmélkedés

A mai evangélium két eseményt kapcsol össze. Először egy gazdag emberről olvasunk, aki az örök életről kérdezi Jézust, majd pedig Jézus tanítása következik, amelyet már nem az őt kérdező gazdaghoz, hanem tanítványaihoz intéz, figyelmeztetve őket a gazdagság veszélyére. A gazdag ifjú nem fogadja el az Úr javaslatát, aki azt kéri tőle, hogy mondjon le vagyonáról, segítse abból a szegényeket, aztán pedig kövesse őt. Nem akart lemondani vagyonáról, amelyet vélhetően nem saját munkájával szerezett meg, hanem szüleitől örökölhetett. Nem mondott le róla, mert kényelmes volt számára az anyagi jólét nyújtotta életvitel, ettől várta élete biztonságát és örömét. Ez a biztonságérzet azonban hamis és csalóka, mert az anyagi javak könnyen elveszíthetik értéküket. Ő megfeledkezett erről és arra sem gondolt, hogy valójában csak a lelki kincsek értékállóak. A gazdag ember állandóan attól fél, hogy vagyonát elveszik tőle, ezért gondoskodnia kell annak őrzéséről. A gazdag szüntelenül még többre vágyik, a további gazdagodás vágya csillapíthatatlan és beteljesíthetetlen. A vagyon sok aggodalmat jelent az ember számára, a nagy vagyon pedig teljesen leköti az ember figyelmét.
A szegényeknek nincsenek ilyen félelmeik és aggodalmaik. Tudják, hogy minden jót megkapnak Istentől, rábízzák magukat az isteni gondviselésre. Nem teremt bennük függőséget a gazdagodás vágya, ezért szabadon Isten és az embertársak szolgálatára szentelhetik magukat.