2021. július 12. – Hétfő

Evangélium

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak! Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam a fiút apjával, a leányt anyjával és a menyet anyósával. Saját háza népe lesz az ember ellensége. Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt; de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt. Aki titeket befogad, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz ember, az az igaznak jutalmában részesül. Aki pedig csak egy pohár friss vizet is ad inni egynek a legkisebbek közül, mert az az én tanítványom – bizony, mondom nektek: nem marad el a jutalma. Amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványa oktatását, továbbindult, hogy tanítson, és hirdesse Isten országának örömhírét a környékbeli városokban.
Mt 10,34–11,1

Elmélkedés

Isten tanítását egyesek elfogadják, mások pedig elutasítják. E kettős fogadtatásról beszél egészen nyíltan Jézus a mai evangéliumban. Tanítása akár szembefordulást is eredményezhet az emberek között. Ezt követően azokról szól, akik meghallgatják tanítását és aszerint alakítják életüket, s ezzel mintegy minket is ösztönöz, hogy ezt tegyük. Aki kész arra, hogy mindenről lemondjon ebben az életben Jézus szeretetéért, az új életre fog lelni. Ezt soha nem evilági jutalomért tesszük, hanem azért, hogy az örök életet elnyerjük.
A tanítványi élet kiindulópontja, hogy a hívást az ember elfogadja és szabadon rábízza magát arra, aki őt meghívja. Jézus nem keveset kér, hanem azt, hogy mindenkinél jobban szeressük őt. Mindannyian Krisztus küldöttei vagyunk, de ha nem őhozzá fűzne leginkább a szeretet köteléke, akkor tanúságtételünk legfeljebb egy eltorzult szeretetről szólna. Ha egy olyan tanítást szeretnénk továbbadni, amelyet nem tekintünk vezérelvnek saját életünkben, minden bizonnyal csak ellentmondásos, meghasonlott tanúskodásnak tűnne magatartásunk, amely aligha ébresztene bárkiben is szeretetet vagy hitet. Ha a hit engedelmességével fogadom Isten hozzám szóló üzenetét és akaratát, Krisztus jelenlétének tanújává válok a világban az emberek számára.