2017. január 30. – Hétfő

Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a gerázaiak földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott, és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát. Amint messziről meglátta Jézust, odafutott. A földre vetette magát előtte, és hangosan így kiáltott: „Mi bajod velem, Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” Jézus ráparancsolt ugyanis: „Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből!” Erre Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Azt válaszolta: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” Nagyon kérte Jézust, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Akkor éppen egy nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól: „Küldj minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!” Jézus beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a mintegy kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba rohantak, és a vízbe fúltak. Őrzőik erre elfutottak, hírét vitték a városba meg a tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, most felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte, hanem így szólt hozzá: „Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!” Az el is ment, és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.

Mk 5,1-20

Elmélkedés:

A tengeri vihar lecsendesítése (szombati evangélium) után Márk írásában egy érdekes csodát olvasunk a mai napon. Jézus egy egész sereg ördögöt űz ki egy megszállott emberből. Bár a két esemény különbözik egymástól, mégis felfedezhetünk bennük közös elemeket. 
Elsőként a Jézus szavában rejlő különleges erőt nevezhetjük meg. Parancsol a háborgó tengernek és az rögtön elcsendesedik. Ráparancsol a tisztátalan lelkekre és azok azonnal távoznak a megszállottakból. Teremtő és újjáteremtő ez a krisztusi parancs és felszólítás, amelynek a teremtett dolgok engedelmeskednek. Második fontos elem, hogy Jézus olyan esetekben is képes segíteni, amikor emberileg már kilátástalan a helyzet. A viharban evező tanítványokat halálfélelem tölti el, tudják, hogy a természet félelmetes erőivel szemben tehetetlenek. A megszállott ember pedig olyan nyomorúságos helyzetben van, hogy rajta senki ember nem képes segíteni. A harmadik lényeges hasonlóság, hogy Jézus szabadító cselekedeteket hajt végre. Megszabadítja tanítványait a halálos veszélytől és megszabadítja a megszállottat az ördög hatalmától. 
S végezetül hozzátehetjük, hogy e csodák elgondolkoztatják az embereket és azt a kérdést vetik fel a jelenlévőkben, hogy ki valójában Jézus? 
Minden csoda isteni jel, amelynek hatására elindulhatok a hit útján.