2022. január 17. – Hétfő

Evangélium

Abban az időben Keresztelő János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Ezért néhányan odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy Keresztelő Jánosnak és a farizeusoknak a tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?” Jézus így válaszolt: „Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény? Amíg a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt. És akkor, azon a napon majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. És új bort sem tölt senki régi tömlőbe; vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, meg a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való.”
Mk 2,18-22

Elmélkedés

A böjtölés kérdése egy vita alapjául szolgál Jézus és a farizeusok között. A téma vád formájában fogalmazódik meg és a tanítványokra vonatkozik. Arról nincs szó a szövegben, hogy Jézus megtartotta-e a böjtöt, csupán azt nehezményezik a vitapartnerek, hogy Mesterként nem figyelmezteti tanítványait a böjtölés gyakorlatára. A zsidó vallásgyakorlat szerint egyetemes böjtöt tartottak háború, éhínség, szárazság vagy más csapás idején. A böjt a bűnbánat kifejezése volt, így igyekeztek Isten segítségét kieszközölni a csapások megszűnése érdekében. Ezen kívül önkéntes böjtöt is tartottak, a farizeusok vallási csoportjához tartozók például hetente kétszer (vö. Lk 18,12). Válaszában Jézus arról beszél, hogy az ő személyes jelenlétének idejében nincs szükség böjtölésre. Ő itt van a világban, jelen van az emberek között, ez tehát az üdvösség ideje, az örvendezés ideje. A kiüresedett hagyományokhoz való ragaszkodás nem érték Jézus szemében. A vallási gyakorlatokat időnként meg kell újítani, új tartalommal kell megtölteni. Erre utalnak a szövetről és a foltról, valamint a borostömlőről és a borról szóló példák.
A böjtöléssel kapcsolatban fontos tisztáznunk, hogy Isten kegyelmi segítsége nem válasz az ember igyekezetére, nem ellenszolgáltatás a vallásos buzgóságra. Amikor Isten megsegít valakit, akkor nem emberi érdemeket akar megjutalmazni, hanem megmutatja az ember számára jóságának és szeretetének jelét.