2022. március 28. – Hétfő

Evangélium

Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta, hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta.
Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt. Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” A királyi tisztviselő azonban így szólt: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj csak! Fiad él.” Hitt az ember Jézus szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: „Melyik órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap déltájban hagyta el a láz.” Az apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él.” Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája, amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).
Jn 4,43-54

Elmélkedés

A nagyböjt folyamán olvasott evangéliumi történetek fokozatosan vezetnek minket a hit útján, a feltámadásba vetett hit útján. Jézus csodái azt jelzik az embereknek, hogy rendkívüli hatalommal, természetfeletti erővel rendelkezik. Képes gyógyítani, képes megszüntetni mind a lelki, mind a testi bajokat. Jézus képes arra, hogy halálos betegségben szenvedőket meggyógyítson, ahogyan erről a mai örömhír beszámol. A tisztviselő és a családja azt gondolja, hogy fia hamarosan meghal, de Jézus azzal bátorítja, hogy él a fiú. S valóban, abban az órában fordul jobbra állapota. Az elbeszélésben nem maga a csoda a legfontosabb az evangélista számára, hanem annak megerősítése, hogy a tisztviselő „hitt Jézus szavaiban.” Ez az ember nem látta, nem tapasztalta meg a csodát, de már hitt Jézusnak. Bizonyítékok nélkül is hitte, hogy Jézus szavára teljesült kérése és ebben a hitben távozik.
A későbbiekben majd Jézus halottakat támaszt fel, amely csodák szintén előre jelzik a feltámadás titkát, s erősítik a hitet. Jézus cselekedeteit tekintsük olyan jeleknek, amelyek a mi hitünket erősítik. Ne csodákra várjunk és ne kívánjunk rendkívüli jeleket! Ha hiszünk Jézus szavában, ő segíteni fog nekünk.
A nagyböjtben érdemes elgondolkodnom: a születés és a meghalás, az élet és a halál titka láttán ébred-e bennem hit?