2022. szeptember 26. – Hétfő

Evangélium

Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a legnagyobb közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb. Ekkor János vette át a szót: Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űzött ki a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt. Jézus így válaszolt: Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, az veletek van.
Lk 9,46-50

Elmélkedés

Lukács evangélista megrázóan mutatja be, hogy a tanítványok mennyire félreértik Jézus küldetését. Miután szenvedéséről és haláláról beszél Jézus, amely küldetésének lesz a beteljesedése, a tanítványok egyéni hatalomvágyukkal vannak elfoglalva. Csak sokkal később fogják megérteni, hogy az ő útjuk is ugyanaz lesz, mint Jézusé.
Ekkor a gyerekesen vitatkozó apostolok elé Jézus egy gyermeket állít példaként. Természetesen nem azért, hogy tovább folytassák gyerekes magatartásukat, hanem azért, hogy ne a nagyságra törekedjenek. Isten országában ugyanis nem azok a szempontok érvényesülnek, amelyek meghatározzák ennek a világnak a rendjét. A világban sokan a hatalomra, az uralkodásra, a tekintélyre vagy a másokkal szembeni nagyságra törekszenek. Isten országában viszont az számít nagynak, aki tud alázatos lenni, képes mások szolgálatára, és aki megőrzi magában a gyermeki lelkületet. Miként a gyermeknek nincs hatalma, védtelen és mások gondoskodó szeretetére szorul, ugyanúgy mindannyian Istenre bízzuk életünket. A Krisztus-követés mindenki számára nyitott, aki gyermeki szívvel fogadja Jézus tanítását s ragaszkodik hozzá.
Keresztényként Jézustól, az emberré lett Istentől tanuljuk meg, hogyan kell emberként élnünk. Ő mutatja meg nekünk az emberi élet értelmét és célját. Érdemes rábíznunk magunkat, hogy megmutassa számunkra az Atyához vezető utat.