2023. augusztus 28. – Hétfő

Evangélium

Jézus egyszer így korholta a farizeusokat: Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Elzárjátok a mennyek országába vezető utat az emberek előtt. Ti magatok nem mentek be oda, és azokat sem engeditek odajutni, akik be szeretnének menni. Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Tengert és szárazföldet bejártok, hogy egyetlen pogányt megtérítsetek, és ha megtért, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább, mint magatokat. Jaj, nektek, vak vezetők! Azt mondjátok: „Ha valaki a templomra esküszik, az semmi; ha azonban a templom aranyára esküszik, az kötelez.” Ti, esztelenek és vakok! Hát mi nagyobb: az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? – Továbbá azt mondjátok: „Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de ha a rajta lévő áldozati ajándékra esküszik, az kötelez.” – Ti, vakok! Hát mi nagyobb: az áldozati ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? Aki az oltárra tehát esküszik az esküszik az oltárra és mindarra, ami rajta van. Aki a templomra esküszik, az esküszik a templomra és arra, aki ott lakik. Végül, aki az égre esküszik, az Isten trónjára esküszik és arra, aki a trónon ül.
Mt 23,13-22

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus a farizeusi lelkület helytelenségét tárja fel beszédében. A farizeus nagy nyilvánosság előtt szereti végezni vallásos cselekedeteit. Fontos számára, hogy az emberek lássák buzgóságát, s úgy tekintenek rá, mint a vallásosság mintaképére. Meg van győződve arról, hogy magatartása tetszik Istennek. Bűneit – ha egyáltalán egyet is elismer – szívesen rejti el mások előtt, mert ez lerombolhatná az embereket róla alkotott pozitív képét. A farizeusi lelkület rejtőzködő. Önmagunkban nehéz felismerni. Az könnyen megy, hogy ítéletet alkotva másokat farizeusnak tartunk, de önmagunkban szinte lehetetlen észrevenni, s ezért küzdeni is nehéz ellene. A farizeus legsúlyosabb bűnének Jézus tekinti, hogy másokat nem találtak az üdvösség felé haladásban.
A részlet tanulsága: nem szabad olyan farizeusokká válnunk, akik másokat akadályozunk az üdvösség felé vezető úton. Ugyanezt pozitív formában is érdemes megfogalmaznunk: hiteles tanúságtevőknek és evangélium-hirdetőknek kell lennünk. Életünkben fel kell ragyognia az emberek számára, hogy Krisztus keresztjéből és feltámadásából merítünk erőt. Mindannyiunk hivatása, hogy mindenkor hirdessük Jézust és belé vetett hitünket, az ő örömét és reményét sugározzuk magunkból, hogy jó tetteinket látva az embereket az Atya felé irányuljanak és a hit felébredjen bennük. Ez a tanúságtétel utat mutat majd másoknak az üdvösségre.