2019. január 8. – Kedd

Evangélium

Egy alkalommal Jézus nagy tömeget látott maga előtt. Megesett a szíve az embereken, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok mindenre kezdte őket tanítani. Későre járt már az idő, amikor odaléptek hozzá tanítványai, és figyelmeztették: „A vidék elhagyatott, az idő is eljárt. Bocsásd el őket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba mehessenek, és ennivalót vegyenek maguknak!” Jézus azonban így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!” Azok megjegyezték: „Talán menjünk kenyeret venni kétszáz dénárért, hogy elláthassuk őket?” Erre Jézus megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzetek csak körül!” Körülnéztek, és jelentették: „Öt kenyerünk és két halunk.” Ekkor meghagyta nekik, hogy csoportokban telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre. Le is telepedtek százas és ötvenes csoportokban. Jézus ezután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Majd megtörte a kenyereket, és tanítványainak adta, hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta valamennyiük között. Mindnyájan ettek, és jól is laktak, sőt még tizenkét kosarat szedtek tele a kenyér és a hal maradékából; pedig ötezer férfi evett a kenyérből. 
Mk 6,34-44

Elmélkedés

A kenyerek és a halak megszaporításának csodáját olvassuk a mai evangéliumban. A tanítványokat váratlanul éri az a helyzet, hogy a nagyszámú nép Jézussal akar maradni, nem mennek haza, még akkor sem, ha mindjárt beesteledik. De még váratlanabbul éri őket az, hogy Mesterük arra szólítja fel őket, hogy adjanak enni a jelenlévő embereknek. Ők is látják, hogy az emberek éhesek, és itt, a pusztában nem tudnak élelmet szerezni maguknak. Ők úgy oldanák meg a problémát, hogy Jézus hazaküld mindenkit. Jézus azonban egészen más megoldáson gondolkodik. A tanítványok elképzelése egészen ésszerű és könnyen megvalósítható, Jézus kérésének teljesítése azonban lehetetlennek tűnik számukra. Ha a dolgok természetes szintjén gondolkodunk, akkor valóban lehetetlen, az Úr viszont természetfeletti megoldást kínál, csodát tesz. A csodához azonban felhasználja azt, ami van, ami létezik a természetes dolgok szintjén, hogy ezt emelje isteni erejével magasabb szintre. 
Az eset kapcsán érdemes arra is odafigyelnünk, hogy Jézus egyre jobban bevonja művének megvalósításába tanítványait. Az Úr nem csupán tanítja őket, s ők nem csak Mesterük cselekedeteinek passzív szemlélői, hanem egyre inkább szerepet kapnak, közreműködőkké, munkatársakká válnak. 
Akarok-e Jézus munkatársa lenni? Szeretnék-e közreműködni abban, hogy Isten országa növekedjen? Szeretném-e előmozdítani mások üdvösségét?