2019. július 30. – Kedd

Evangélium

Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot és hazatért. Otthon azt kérték tőle tanítványai: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!” Kérésükre így magyarázta meg: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan aratáskor összeszedik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!” 
Mt 13,36-43

Elmélkedés

A búzáról és a konkolyról szóló példabeszédet szombaton olvastuk az evangéliumban, ma pedig ennek magyarázatát. Ahogyan a magvetőről szóló tanítás magyarázatát sem az egész nép, hanem csak a tanítványok hallják, ugyanígy most is csak nekik fejti ki a hasonlat értelmét Jézus. Ezek szerint a jó mag és a rossz mag, a búza és a gyomnövény együtt növekszik, miként a világban egyaránt jelen van a jó és a rossz, egyaránt tevékenykedik Isten és a sátán, a gonosz lélek. Bizonyos értelemben küzdelem ez az ember végső sorsáért, üdvösségre jutásáért, ami Isten szándéka, vagy a kárhozatra kerüléséért, ami a gonosz szándéka. Az embernek sok esetben nehéz megkülönböztetni a jót és a rosszat, ami megnehezíti választásunkat. A gonosz ugyanis mesterien használja a megtévesztés eszközét, azaz jónak tűnteti fel, ami valójában rossz és kerülendő. 
Bölcsességre, tapasztalatra, a Szentlélek segítségére van szükségünk, hogy minden élethelyzetben felismerjük és megtegyük a jót, mindazt, ami Istennek tetsző és minket az üdvösség felé segít. Bölcsességre van szükség ahhoz is, hogy felismerjük a rosszat, a gonosz kísértéseit és azokat elutasítsuk, elkerülendő a kárhozatot. 
A mi személyes döntésünktől függ, hogy földi életünk után mi lesz örök sorsunk. Ennek fényében és felelősségünk tudatában keressük és tegyük meg mindig azt, ami lelkünk javára szolgál.