2019. november 5. – Kedd, Szent Imre herceg

Evangélium

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák.
Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”
Lk 12,35-40

Elmélkedés

A ma ünnepelt Szent Imre herceget fiatalon érte a halál, mégsem érte váratlanul az Úrral való nagy találkozás. Ünnepén Jézus figyelmeztetését olvassuk az evangéliumban: „Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen.” Imre herceg vallásos buzgósággal övezte fel magát és a jócselekedet égő mécsesével kezében léphetett az Úr elé. Apjának, Szent István királynak az volt a szándéka, hogy ő lesz majd utóda a királyi trónon. Tudta, hogy nem csak uralkodói tulajdonságokra kell nevelnie fiát, hanem jellemét is erősítenie kell. Mivel István király a keresztény hitben találta meg személyes életének legfőbb értékét, ezt az életeszményt igyekezett átadni népének, és természetesen fiát is erre nevelte. Imre herceg édesanyja, Boldog Gizella szintén az életszentségre törekedett. Ők tanították meg fiuknak elsőként a Krisztus iránti szeretetet, majd pedig nevelését a később vértanúhalált halt püspökre, Szent Gellértre bízták.
A vallásos ember jól tudja, hogy Isten hűséges hozzá, hűséges ahhoz a szeretethez, amit az ember felé megmutat. Az ember válasza nem lehet más, mint hogy hűséges marad Istenhez és hitéhez. Szent Imre herceget is ez a lelkület töltötte el. Életét tisztaságban Istennek ajánlja, mert senki sem hűségesebb Istennél. Ez a hűség segítette őt abban, hogy mindig éberen, felkészülten várja a Krisztussal való találkozás napját.