2020. február 18. – Kedd

Evangélium

A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon. Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a bárkában. Jézus a lelkükre kötötte: „Vigyázzatok! Óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!” Ők egymás közt arról beszélgettek, hogy nem hoztak magukkal kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt válaszolták: „Tizenkettőt.” „És amikor hetet törtem meg négyezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt felelték: „Hetet.” Erre újra megjegyezte: „Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?”
Mk 8,14-21

Elmélkedés

A farizeusok hitetlensége után saját tanítványai felesleges aggódásával szembesül Jézus, miként ezt a mai evangélium bemutatja. Aggodalmaskodásuk, hogy nincs mit enniük, valójában hitetlenségükből fakad. Hogyan történhet meg az, hogy akik látták, hogy Mesterük hogyan szaporítja meg a kevés kenyeret és halat, amelyből több ezren jóllaktak, néhány órával később problémának látják azt, hogy éppen nincs náluk ennivaló? Hogyan lehetséges az, hogy akik maguk is részt vettek a megszaporított étel szétosztásában, röpke idő elteltével már nem is emlékeznek arra, hogy kinek köszönhetően lett egyik percről a másikra bőséges táplálék mindenki számára? Miért van az, hogy egy szükséghelyzet, az, hogy a bárkában éppen nincs náluk kenyér, rögtön megbénítja gondolkodásukat? Ennek bizony az ő hitetlenségük az oka. Nem csoda, hogy Jézus megindultan, szenvedélyes hangon szól hozzájuk: „Még most sem értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok?”
Az Egyháznak és világnak immár kétezer éves tapasztalata van arról, hogy Isten köztünk él, gondoskodik rólunk, tanításával irányt mutat számunkra és szeret bennünket, mégis vannak hitetlenek, hit nélkül élők.
Kérem-e Istentől a hit ajándékát? S ha megkaptam, kérem-e annak folytonos erősítését?