Napi evangélium

2016. december 13. – Kedd

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Erről mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így szólt hozzá: „Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben!” A fiú azt válaszolta: „Nincs kedvem!”, de később megbánta, és mégis kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: „Szívesen, uram!”, menni azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.”
Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők megelőznek titeket Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők viszont hittek neki. De ti, akik mindezt láttátok, még ezután sem tértetek jobb belátásra, hogy higgyetek neki!”

Mt 21,28-32

Elmélkedés:

Az apáról és két fiáról szóló példabeszédben Jézus kétféle magatartást állít szembe. Az apa mindkét fiút gyermekének tekinti, egyenlően bánik velük, egyikük sem érezheti, hogy előnyben vagy hátrányban részesül testvéréhez képest. Az apa kérése mindkét fiú felé ugyanaz, menjenek és dolgozzanak a szőlőben. Az elsőként szólított fiú meglehetősen ridegen, egészen röviden utasítja vissza a kérést: „Nincs kedvem!” A fiú annak ellenére viselkedik tiszteletlenül apjával szemben, hogy ő megkapta a kellő tiszteletet, hiszen apja fiúnak szólította őt. Helytelen reakcióját ő maga ismeri fel és kijavítja hibáját, megy és megteszi, amit apja kért tőle. A második fiú szóban megadja ugyan apjának a tiszteletet, kifejezi készségét a kérés teljesítésére és tisztelettudóan „úrnak, urának” szólítja apját, a kérést azonban mégsem teljesíti. A példabeszéd kérdéssel zárul: „Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?”, amelyre a hallgatóság helyesen válaszol, amikor az első fiút nevezi meg.
Isten gyermekeinek tekint minket és szolgálatára hív. Nem elegendő Urunknak elismerni őt és az sem, hogy ismerjük akaratát. De még az sem elég, ha kedves szavakkal válaszolunk neki. Isten akaratát teljesíteni azt jelenti, hogy életünkben és mások életében előmozdítjuk a megváltás és az üdvözítés művét.