2020. május 5. – Kedd

Evangélium

Abban az időben a templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon oszlopcsarnokában. A zsidók körülvették őt, és megkérdezték: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!” Jézus így felelt: „Mondtam már nektek, de nem hiszitek el. Cselekedeteim, amelyeket Atyám nevében művelek, tanúságot tesznek rólam. De ti nem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”
Jn 10,22-30

Elmélkedés

A jó pásztorról szóló tanítás után Jézus a mennyei Atyával való kapcsolatáról és egységéről beszél. A jelenet helyszíne a jeruzsálemi templom, tehát az Atya háza, ahol Jézus otthon érzi magát és ahol joga van tanítani. Beszédében kifejti, hogy azt a feladatot bízta rá az Atya, hogy egy közösségbe gyűjtse össze és az örök életre vezesse az embereket, mindazokat, akik hittel hallgatják szavát és abban felismerik az üdvösség örömhírét. Az üdvösségre immár nem csupán az ószövetségi választott nép kap meghívást, hanem a föld minden nemzete.
Jézusnak tehát az a pásztori küldetése, hogy a mennyei Atyához vezesse azokat, akik elfogadják őt pásztoruknak, vezetőjüknek. A cél az, hogy az emberek eljussanak a Jézusban való hitre és elinduljanak az Atya felé. A pásztor és a juhok között egészen közvetlen a kapcsolat. A juhok megismerik a pásztoruk hangját és követik, de az idegent nem követik. Ugyanígy Jézus és a benne hívők között is egészen személyes és bizalmas kapcsolat alakul ki. Azért bízzuk magunkat rá és azért vagyunk a követői, mert tudjuk, hogy jót akar nekünk, védelmez minket, gondoskodik rólunk.
Ahogyan a pásztor felelősséget érez és felelősséggel tartozik minden egyes rá bízott bárányért, ugyanúgy Jézus, a Jó Pásztor is felelősséget érez irántunk. Nem akarja, hogy elvesszünk, ezért odafigyel az életünkre. Hallgassunk rá és engedjük, hogy az üdvözítő Istenhez vezessen minket.