2020. október 20. – Kedd

Evangélium

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák.
Lk 12,35-38

Elmélkedés

Jézus azt szeretné, ha valamennyi követője felkészülten várná a vele való találkozást, amely ma, holnap vagy életünk bármely napján bekövetkezhet. Jézus hasonlata szerint - amit a mai napon olvasunk az evangéliumban - a szolgának állandóan készen kell állni, hogy kinyissa az ajtót, amikor a ház ura hazaér. Ez a szolga kötelessége. Figyelnie kell, hogy mikor érkezik az úr. Aki ezt nem teszi meg, az felelőtlen.
A virrasztás és éberség nem azt jelenti, hogy az embernek nem szabad aludni, hanem lelki éberségre kell gondolnunk. Az ember legyen előrelátó. Ne csak a jelenre figyeljen, ne csupán a földi dolgokat szeresse, hanem elsősorban az üdvösségre készüljön. Legyünk előrelátóak, hogy ez a jövőben bekövetkező találkozás Jézussal már a mostani életünket jó irányba alakítsa!
A hasonlat érdekessége a szerepcsere. A végső időkben a szolgák ülhetnek majd asztalhoz és az úr, a gazda végzi a szolgák feladatát, ő fog felszolgálni. Istentől nem idegen az ilyen szerepcsere, hiszen Jézus nem úrként vagy királyként élt az emberek között, hanem a megváltás szolgájaként, a mennyei Atya alázatos szolgájaként, az örömhír szolgájaként, a mennyek országa szolgájaként, üdvösségünk szolgájaként. A szolgálat szellemére nevelte apostolait. Szolgaként mosta meg tanítványai lábát az utolsó vacsorán. A kereszten is Isten szenvedő szolgájaként halt meg.
Kinek a szolgálatába állítom az életemet?