2020. november 17. – Kedd

Evangélium

Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert Jézusnak arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: „Bűnös embernél száll meg.” Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.” Jézus kijelentette: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.”
Lk 19,1-10

Elmélkedés

Az evangéliumokban többször is rácsodálkozunk arra, hogy Jézus egészen váratlanul szólít meg valakit vagy hív meg az ő követésére. Az apostolok meghívása jó példa erre. Pétert, Andrást, Jakabot és Jánost a halászháló mellől hívta meg az Úr, Mátét pedig a vámasztaltól állította fel. Zakeusról, egy másik vámosról olvasunk a mai evangéliumban, akit szintén váratlanul ért Jézus megszólítása és az, hogy az ő házába akart betérni Jézus. Zakeus nem számított erre, neki nem ez volt a szándéka, amikor felmászott a fára. Ő csak annyit szeretett volna elérni, hogy láthassa pár percre Jézust. De ennél nagyobb ajándékot kap Jézustól.
Amikor Jézus felpillantott a fügefa tetejéről őt néző Zakeusra, akkor nem csak egy kíváncsi embert látott, hanem meglátta benne azt, akinek szüksége volt Isten irgalmas szeretetére és megbocsátására. A találkozás sokkal többet hozott Zakeus számára, mint amit el tudott volna képzelni. Isten irgalma valóban megérintette őt, hiszen különben nem tett volna olyan nagylelkű felajánlást, miszerint kárpótolja azokat, akiket megkárosított. Az Úrral való találkozás olyan változást hozott életébe, amelynek valódiságáról később az egész közösség meggyőződhetett.
Jézus felfigyel kiáltásomra, meghallja szavamat és észrevesz, ha a kíváncsi tömegből kiemelkedem. Az üdvösséget hozza el számomra, ha engedem, hogy betérjen életembe.