2021. február 16. – Kedd

Evangélium

A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon. Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a bárkában. Jézus a lelkükre kötötte: „Vigyázzatok! Óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!” Ők egymás közt arról beszélgettek, hogy nem hoztak magukkal kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt válaszolták: „Tizenkettőt.” „És amikor hetet törtem meg négyezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt felelték: „Hetet.” Erre újra megjegyezte: „Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?”
Mk 8,14-21

Elmélkedés

Azt követően, hogy Jézus csalódottan otthagyta a tőle égi jelet követelő hitetlen farizeusokat, tanítványai körében felidézi korábbi csodáit, ténylegesen a két kenyérszaporítást, amelyek jelek voltak, mégpedig az ő istenségét tanúsító jelek, azt igazoló jelek, hogy ő a Messiás. Jézus korában általánosan elterjedt volt az a nézet, miszerint az eljövendő Messiás meg fogja majd ismételni a manna csodát. Ahogyan az Egyiptomból való kivonulást követően, a pusztai vándorlás során, Mózes idejében Isten az égből hullatott mannát és így táplálta a választott népet, ugyanúgy a Messiás is kenyeret fog adni az embereknek.
Az evangéliumi jelenet alapján úgy tűnik, hogy még a Jézushoz legközelebb álló tanítványok sem értették meg a csodák láttán azt, hogy Jézussal elérkezett a messiási idő. Hiányzik még belőlük az Úrba vetett feltétlen és teljes bizalom. Hiányzik még belőlük az érzékenység, hogy a Mesterük által véghezvitt cselekedetekben jelet lássanak.
A tanítványok nem azonnal, hanem fokozatosan jutnak el a hitre. Mesterük arra hívja fel figyelmüket, hogy vegyék észre cselekedeteinek jelentőségét. Arra neveli őket, hogy higgyenek benne. Ő bármikor képes csodát tenni, tehát a tanítványoknak nincs okuk aggodalomra az ennivaló miatt. Lényeges, hogy nem csupán a testi táplálékot köszönhetjük a gondviselésnek, hanem Isten adja nekünk a lelki táplálékot is.