2022. március 15. – Kedd

Evangélium

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: „Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.”
Mt 23,1-12

Elmélkedés

Nagyböjti utunkon Jézus az alázatosságot tanácsolja nekünk. Az alázatos ember elkerüli az önhittséget, nem próbálja önmagát és értékeit felnagyítani, hanem mindig a szerénységre törekszik. Az alázatosság tehát először is azt jelenti, hogy más emberekkel való viszonyomban nem akarok mások fölé kerekedni.
Az alázatosságnak egy komolyabb szintje az, amikor az ember elismeri Isten előtti kicsinységét, beismeri, hogy mindent Istentől kap és neki köszönhet. Az Isten előtti alázat bűnösségünk beismerését jelenti. De még ennél is mélyebb értelmű Krisztus alázata, aki emberré válása által szerezte meg az üdvösséget, s így vált megváltásunk alázatos szolgájává. Urunk alázatosságát utánozva Isten felé fordulunk és ő is felénk fordítja arcát.
Jézus szavaiból és cselekedeteiből egyaránt Isten szeretete sugárzott és az Atyának való engedelmességből fakadtak. Ugyanezt a lelkületet kéri követőitől is. Hamis vallásosságunkkal Istent sosem tudnánk megtéveszteni, hiszen ő ismeri lelkünk érzéseit, szándékait. Ne csak szavainkkal tegyünk tanúságot az irgalmas Isten jelenlétéről, hanem cselekedeteink is legyenek követésre méltóak! Ő pontosan ismeri szívünk szándékait, s jól tudja, hogy mi áll tetteink mögött. Ne az emberek, hanem elsősorban Isten tetszését keressük jócselekedeteinkkel!