2023. január 17. – Kedd

Evangélium

Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. Ezért a farizeusok megszólították: „Nézd, olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!” Jézus ezt felelte nekik: „Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt nélkülözött és éhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a megszentelt kenyereket, és adott belőle társainak is, pedig ezeket a kenyereket csak a papoknak volt szabad megenniük.” Majd ezt mondta nekik: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Azért az Emberfia ura a szombatnak is.”
Mk 2,23-28

Elmélkedés

Jézus korában szigorú törvények védték a szombati pihenőnapot, amelyen tulajdonképpen semmiféle munkát nem szabadott végezni. Sok esetben nem lehetett éles határt húzni a vallási és a társadalmi, közösségi életre vonatkozó szabályok között. A közösségi élet alapelvei ugyanis abból erednek, hogy a zsidó társadalom vallásos, azaz hisz abban, hogy Isten ott él közöttük. Isten jelen van a nép mindennapjaiban, cselekedetei megmutatkoznak a történelmi eseményekben, jelen van a szertartásokban és a törvényekben is. A vallás megélésének és az Istenhez való hűségnek a jele a törvények pontos megtartásában is megmutatkozik. Ebből a szempontból érthető a mai evangéliumban szereplő farizeusok álláspontja: azzal, hogy letépik a kalászokat és megeszik a búzaszemeket, Jézus tanítványai munkát végeznek, megsértik a szombati nyugalmat, és Mesterük magatartása is kifogásolható, mert nem figyelmezteti őket.
Jézus nem megveti a mózesi törvényeket és nem arra bíztat, hogy tanítványai, követői vegyék azt semmibe. Ő nagyon világosan rámutat arra, hogy mi a törvények eredeti értelme és lényege. Emellett azzal a joggal lép fel, hogy meghirdesse a szeretet törvényének elsőbbségét. Az ő új törvényében minden emberi értéket, a hűséget, az őszinteséget, az alázatot, a szolgálatot, az engedelmességet a szeretet hatja át.